Igehely: Jak 5:7-11; Kulcsige: 5:8 „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.”
A Messiás érkezésére várva kétféle módon szemlélhetjük az időt. Az egyik szerint, milyen régóta várjuk már és még sem jött el még. Ennek a szemléletmódnak az a problémája, hogy a várakozás hosszúságán van a hangsúly és a várakozás értelmetlenségére jutataja az embert.
Igehely: 1Thessz 5:1-8; Kulcsige: 5:4 „Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket.”
Jézus Krisztus a tanítványairól gondoskodott, elküldte az Atyától a megígért Szentlelket, aki elvezet minden igazságra és eszünkbe juttatja az Úr szavait. Mi tudjuk, hogy a Messiás visszajön az övéiért. Számunkra teljesen biztos, hogy ez meg fog történni.
Igehely: Mt 25: 14-30; Kulcsige: 25:19 „Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.”
Jézus nagyon jól ismeri az ember gondolkodását, ezért olyan példázatot mond, amely nagyon jellemzően leplezi le az embert. Az idő hosszúsága nem arról beszél, hogy nem fog megérkezni az Úr, hanem arról, hogy még adott időt a felkészülésre.
Igehely: 2Pt 3:9-14; Kulcsige: 3:14 „Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.”
A messiásvárásunkat nagyban meghatározza az, hogy milyen felfogású és életvitelű emberek vagyunk. Van, aki mindig elé megy a dolgoknak, ezért mindig naprakész. Az ilyen ember számára természetes, amit Péter a Szentlélek által kér, ő kényesen vigyáz a tisztaságára.
Igehely: Mt 24:45-51; Kulcsige: Kulcsige 24:46 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”
A messiásvárás döntő kérdése, hogy tudom-e mit bízott rám az Úr, mert ez határozza meg, hogy hogyan kell várnom az érkezését. Bármilyen eredményes és nagyon hasznos elfoglaltságot találok magamnak, semmilyen pozitív hatással sem lesz az üdvösségem szempontjából.
Igehely: Mal 3:12-21; Kulcsige: Kulcsige 3:16 „Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét.”
Malakiás korában újra olyan idők következnek, amelyekben nem látják az értelmét, az Úrhoz való ragaszkodásnak. Látszólag nem hogy látható különbség lenne az örökkévalóhoz ragaszkodásnak, hanem inkább a könnyelműség kifizetődő. A történelem során sokszor él át Isten népe hasonló körülményt.
Igehely: 1Thessz 5:1–8; Kulcsige: 1Thessz 5:6 „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!”
Nap mint nap mulandó dolgokban forgolódunk, ami éppen az ellenkezője az odafelvalókkal, örökkévalókkal való foglalkozásnak. Ti azonban, testvéreim, gondolkozzatok másképp!
Legyünk éberek! Aki éber, az teszi a dolgát, nem alszik, koncentrál, célratörő, összeszedett. Nem retteg attól, hogy vajon most jön-e vissza az Úr, és neki mindenképpen meg kell felelnie, hanem a helyén van, teszi a dolgát, amit Isten rábízott. És ha valamit nem ért, hát megkérdezi őt. Jézusra néz, nem önmagára, nem az ellenségre, mert ezek csak akadályoznák.