Igehely: Mt 21:1-11; Kulcsige: Mt 21:9 „Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!”
Mivel közel volt már a húsvét ünnepe, zsidók sokasága vonult Jeruzsálembe. Az Úr Jézus féltestvérei, noha látták, amiket Jézus cselekedett, mégsem hittek benne. Úgy biztatták, hogy velük menjen, hadd lássák cselekedeteit az emberek, és legyen nyilvánvaló, ha Ő a Messiás.
Igehely: Mt 21:28-32; Kulcsige: Mt 21:31 „Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába.”
„De mi a véleményetek erről?” (28v.) Igehely: és a vallásos vezetők nem térhettek ki e példázat elől! A Jézust faggató zsidók olyanok voltak, mint a második fiú. Kegyes, istenfélő színben tüntették fel magukat. Nem ismerték el, hogy ők bűnösök és meg kell térniük.
Igehely: Mt 21:23-27; Kulcsige: Mt 21:27 „Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
Jézust soha nem izgatta a hatalom kérdése. Ő feltárta az élet értelmét, világossá tette, hogyan működik az emberi élet Isten nélkül és hogyan működik Istennel összekötve. Így tudunk igazán jó és helyes életet élni. Jézus adatott nékünk Istentől „bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul.
Igehely: Mt 21:18-22; Kulcsige: Mt 21:22 „És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”
A fügefa példázata figyelmeztetés arra nézve, hogy viszonyul Megváltónk azokhoz, akik ellenállnak szerető hívásának. De azokhoz is, akik Isten népéhez sorolják ugyan magukat, életük azonban gyümölcstelen.
Igehely: Mt 21:12-17; Kulcsige: Mt 21:12 „Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította.”
Jézus azért űzte ki a méltatlan vendégeket a templomból, mert neki fontos volt, hogy a szent hely betöltse rendeltetését. „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.” (Zsolt 69:9) A templom az Istennel való találkozás helye.
Igehely: Mt 20:29-34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”
Ez a két jerikói vak hallott már Jézusról a járókelőktől. Ez a jó hír hitet ébresztett bennük, hogy Jézus rajtuk is segít, mert nagy szükségben voltak. Megértik életük nagy lehetőségét is, és hitük legyőzi az akadályokat. Bár a sokaság próbálta elbátortalanítani, ők annál jobban kiáltottak.
Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”
Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!
Nagyon sok különbség van ember és állat között. Bár mindegyik porból lett, vagyis ugyanolyan földi elemekből lettünk teremtve, mégis mindegyikünk különböző genetikai állománnyal rendelkezik. De az embernek adatott a Lélek, az ember gondolkodó, szabad akarattal rendelkező lény.