Mindennapi áhítatok

2020. május 26., kedd

Igehely: Ef 4:11-15; Kulcsige: Ef 4:12 „Hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére”

Egy lelkipásztor igehirdetését hallgatva lettem figyelmes a következő mondatra: „A mai keresztyénekben az a kép él, hogy a megtérés helye a gyülekezeti padokban van, és a lelkipásztorok azok, akik által ezt Isten elvégzi.” Kedves olvasó, ha egyetértesz a fönti állítással, akkor nézzük meg még egy

2020. május 23., szombat

Igehely: 1Thessz 2:11-12; Kulcsige: 1Thessz 2:12 „Intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.”

Vasárnap azzal kezdtük a hetünket, hogy Isten örökösei vagyunk. Ma arról olvashatunk, hogy Isten hív, vár minket ebbe az örökségbe, az Ő országába, Királyságába, örök dicsőségébe. Igen, Isten a szeretetét abban is megmutatja, hogy meg akarja osztani velünk mindenét, Önmagát.

2020. május 22., péntek

Igehely: 1Jn 4:11-18; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”

Az ítélet napjáról, egyáltalán az ítélet szóról, ha gondolkodunk, milyen érzés támadhat bennünk? Alapvetően két dolgot említenék: az egyik a félelemérzés, a másik természetesen ennek ellentéte: a bizakodás, öröm.

2020. május 21., csütörtök

Igehely: 1Tim 6:10-14; Kulcsige: 1Tim 6:14 „Hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig.”

Jeles naphoz érkeztünk, Jézus Krisztus mennybemenetelének napjához. Ez a nap tapasztalatom szerint belesimul a hétköznapokba, olyan, mint a többi csütörtök. Pál apostol beszél egy időpontról, ami be fog következni. Ez nem más, mint Jézus Krisztus visszajövetele.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 2:8–12; Kulcsige: Lk 2:11 „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”

Az Úr Jézus szü­le­té­se tör­té­ne­té­nek le­írá­sa­i­ból fakad egy szép han­gu­lat, de ezen túl a ka­rá­csony­nak van oka is, célja is. Az ember el­esett­sé­ge és Isten sze­re­te­te az oka. Célja: „Krisz­tus Jézus azért jött el a vi­lág­ba, hogy a bű­nö­sö­ket üd­vö­zít­se” (1Tim 1:15). Az első ka­rá­csony éj­sza­ká­ján Isten öröm­üze­ne­tet kül­dött a menny­ből.

Kik­nek szólt ez az öröm­hír? – Egy­sze­rű, hét­köz­na­pi em­be­rek­nek, akik bele vol­tak me­rül­ve a hét­köz­na­pi te­en­dő­ik­be. Olya­nok­nak, aki­ket Isten nagy­ra ér­té­kelt. Ha te is hall­hat­tad az üd­vös­ség evan­gé­li­u­mát és be­fo­gad­tad, le­gyen a szí­ved­ben a hála, öröm, bi­za­lom.