Igehely: Mt 11:25-30; Kulcsige: Mt 11:26 „Igen, Atyám, mert így láttad jónak.”
Az Ige hatalmas tudomány. Sok olyan igazság van benne, ami kutatásra, tanulmányozásra szorul, mégis az a csodálatos benne, hogy az egyszerű ember is megértheti.
Igehely: Mt 11:20-24; Kulcsige: Mt 11:21 „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban!”
A nagyobb kiváltság nagyobb felelősséget is hordoz magával. Nagyon kevesen részesültek olyan kiváltságokban, mint ezek a városok. Jézus személyesen járt ott, az emberek pedig saját fülükkel hallhatták az evangéliumot, de mégsem tértek meg.
Igehely: Mt 11:16-19; Kulcsige: Mt 11:19 „Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.”
Jézus a zsidó népet azokhoz a gyermekekhez hasonlítja, akik a piacon ültek, de nem lehetett sehogy kedvükben járni, semmivel nem lehetett őket rávenni, hogy lelkesedjenek. János egyféleképpen tett, Jézus másféleképpen, de egyik sem volt kedvére való a népnek, mindegyikben találtak kivetnivalót.
Igehely: Mt 11: 7-15; Kulcsige: Mt 11:10 „Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.”
Manapság sokat számítanak a vélemények, és az emberek sokszor nem restek a véleményformálásban. Sokat adunk arra, hogy mit mondunk magunkról, és mit mondanak mások. Egy vélemény lehet bátorító, de fájó is, éppen ezért legyünk óvatosak, amikor véleményt mondunk.
Igehely: Mt 11:1-6; Kulcsige: Mt 11:4 „Jézus így válaszolt nekik: «Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok.»”
Bennünk, emberekben sok kérdés motoszkál. Egyeseket pusztán kíváncsiságból teszünk fel, másokat viszont komoly érdeklődésből, mert az élet nagy kérdéseire szeretnénk megkapni a választ. Jánosban is sok kérdés merülhetett fel a börtönben.
Igehely: Mt 10:40-42; Kulcsige: Mt 10:40 „Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.”
Kétoldalú üzenetet fedezhetsz fel ebben az Igében. Egyrészt szól a tanítványnak, aki hallotta Krisztus hívását a szolgálatra. Valószínű legtöbben ismerjük az érzést, amikor a végére marad a legjobb rész. Jézus bemutatta a tanítványság útját és árát.
Igehely: Lk 7:18–23; Kulcsige: Lk 7:22 „Ezért így válaszolt nekik: «Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik.»”
Vannak olyan élethelyzetek, amikor a hívő emberre rátör a kétség. Egy-egy mély válsághelyzet alapvető kérdéseket hoz felszínre, amiről talán mi magunk sem tudtuk, hogy a szívünk mélyén ott van. Ilyen helyzet volt Jánosnak a börtön. Ekkor már hónapok óta börtönben lehetett, s bizonyára várta, hogy az általa meghirdetett Isten országa, s benne a Krisztus személye nyilvánvaló győzelmet arasson a bűn és a bűnös emberek hatalmaskodása felett. Ám a hatalom még mindig a Heródes-félék kezében van...