Mindennapi áhítatok

2020. július 4., szombat

Igehely: Gal 2:15-21; Kulcsige: Gal 2:20 „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”

Hogyan válhat a bűnös ember igazzá? Vajon elég, ha bocsánatot kér? Azzal törleszti adósságát? Sajnos nem így van. A Biblia rámutat arra, hogy minden ember vétkezett.

2020. július 3., péntek

Igehely: Róm 7:14-25; Kulcsige: Róm 7:18 „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.”

Beleragadunk, mint egy mocsárba a szellemi vergődéseinkbe. Tusakodunk az óemberrel, birkózunk a régivel, amit már valamikor halálba adtunk. Újra és újra saját korlátaink és képességeink határára jutunk és mindig csak azt találjuk, hogy nem lettünk sem jobbak, sem erősebbek, sem lelkibbek.

2020. július 2., csütörtök

Igehely: Lk 15:25-32; Kulcsige: Lk 15:29 „Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.”

Vajon mennyit kell imádkozni, hogy boldog életem legyen? Mennyit kell Bibliát olvasni, hogy felhívjam Isten figyelmét magamra? Mennyit kell böjtölni, hogy végre jóllakhassak Isten áldásaival? Mennyi év szolgálatra van szükség, hogy végre megkapjam Istentől azt, amire vágyok?

2020. július 1., szerda

Igehely: Lk 12:16-21; Kulcsige: Lk 12:19 „És ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!”

Mit tegyünk a pénzünkkel, ha nem fér el a pénztárcába? Halmozzuk, tegyük félre – szól az ésszerű magyarázat. Mit tegyünk az időnkkel, ha felszabadult egy óránk? Bármit, amitől jól érezzük magunkat. Mit tegyünk a gyülekezettel, ha nem férünk az imaházban?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).