Igehely: Mt 11:25-30; Kulcsige: Mt 11:26 „Igen, Atyám, mert így láttad jónak.”
Az Ige hatalmas tudomány. Sok olyan igazság van benne, ami kutatásra, tanulmányozásra szorul, mégis az a csodálatos benne, hogy az egyszerű ember is megértheti.
Igehely: Mt 11:20-24; Kulcsige: Mt 11:21 „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban!”
A nagyobb kiváltság nagyobb felelősséget is hordoz magával. Nagyon kevesen részesültek olyan kiváltságokban, mint ezek a városok. Jézus személyesen járt ott, az emberek pedig saját fülükkel hallhatták az evangéliumot, de mégsem tértek meg.
Igehely: Mt 11:16-19; Kulcsige: Mt 11:19 „Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.”
Jézus a zsidó népet azokhoz a gyermekekhez hasonlítja, akik a piacon ültek, de nem lehetett sehogy kedvükben járni, semmivel nem lehetett őket rávenni, hogy lelkesedjenek. János egyféleképpen tett, Jézus másféleképpen, de egyik sem volt kedvére való a népnek, mindegyikben találtak kivetnivalót.
Igehely: Mt 11: 7-15; Kulcsige: Mt 11:10 „Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.”
Manapság sokat számítanak a vélemények, és az emberek sokszor nem restek a véleményformálásban. Sokat adunk arra, hogy mit mondunk magunkról, és mit mondanak mások. Egy vélemény lehet bátorító, de fájó is, éppen ezért legyünk óvatosak, amikor véleményt mondunk.
Igehely: Mt 11:1-6; Kulcsige: Mt 11:4 „Jézus így válaszolt nekik: «Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok.»”
Bennünk, emberekben sok kérdés motoszkál. Egyeseket pusztán kíváncsiságból teszünk fel, másokat viszont komoly érdeklődésből, mert az élet nagy kérdéseire szeretnénk megkapni a választ. Jánosban is sok kérdés merülhetett fel a börtönben.
Igehely: Mt 10:40-42; Kulcsige: Mt 10:40 „Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.”
Kétoldalú üzenetet fedezhetsz fel ebben az Igében. Egyrészt szól a tanítványnak, aki hallotta Krisztus hívását a szolgálatra. Valószínű legtöbben ismerjük az érzést, amikor a végére marad a legjobb rész. Jézus bemutatta a tanítványság útját és árát.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.