Igehely: Jn 5:39-47; Kulcsige: Jn 5:46 „Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő énrólam írt.”
Ha a 39. igeverset olvastam, sokszor az a helytelen érzésem volt, mintha Jézus az igetanulmányozást valahogy a farizeussággal tenné egy lapra. Azonban hála Istennek, hogy nem erről van szó! Jézus nem az igetanulmányozás ellen van. Sőt, épp ezt parancsolja! Itt arra világít rá, hogy bár a farizeusok olvassák Isten Igéjét, mégsem látják meg benne azt, akire az igék mutatnak. Olyanok, mint az őrszem, aki nem ismeri fel a közeledő felmentő sereget, mintha a tűzoltó nem ismerné fel a vízcsapot, orvos a gyógyszert, szolga az Urát, ember az Alkotóját. Másrészt azt gondolják, hogy igetanulmányozásuk miatt érdemlik ki Istentől az örök életet, az áldást.
Jézus arra mutat rá, hogy a helyes igetanulmányozás lényege és célja nem az igetanulmányozás önmagában, hanem Jézus Krisztus felismerése. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem az a baj, hogyha tanulmányozzák, hanem hogyha helytelenül értelmezik az igét.
Miért tanulmányozzuk Isten Igéjét? Talán ez által akarunk valamilyen előnyt megnyerni Istentől? Vagy emberektől elismerést? Vajon nem veszítjük el a célt a szemünk elől? Meglátjuk-e az Írásokban magát az Igét?
Moroz Tamás
Okos istentisztelet
Igehely: Róm 12:1-2 „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Szánd oda a testedet! – mondja az apostol. Sok akkori „hívő” számára a keresztyénség (Krisztuskövetés) abból állt, hogy a lelkével (érzéseivel, gondolataival) Istennek szolgált, azonban a testével azt tett, amit akart. „Elvégre Isten csak a lelkemet kéri.” – gondolták. Erre Pál válasza az, hogy Isten számára az elfogadható, kedves és bölcs istentisztelet az, amikor valaki nemcsak a lelkével, hanem teljes lényével szolgál. Pál azért említi a testet is, hogy ezáltal jelezze: Jézus nemcsak a lelkünkre formált teljes tulajdonjogot, hanem teljes lényünkre, így testünkre is.
Manapság a testünk odaszánása azt jelentheti, hogy nemcsak vasárnap adjuk magunkat az Isten imádatára, hanem hétköznap is. Hét közben is odaadom a szemem Isten Igéjének az olvasására, nemcsak vasárnap. Hétfőn is vigyázok a nyelvemre, nemcsak a gyülekezet udvarán. Ha csak tehetem, hétköznap is elmegyek Isten házába, nemcsak vasárnap.
De legfontosabb az, hogy ne hagyjunk ki egy részt sem az életünkből, amit ne helyeznénk Krisztus uralma alá. Van-e olyan része a testednek, amit nem szántál még oda? Mi maradt ki? Mit kell újra odaszánnod? Gyere, testvér, legyünk okosak, szánjuk oda egész testünket!
Moroz Tamás
