Igehely: Mt 12:15-21; Kulcsige: 12:15 „Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat.”
Csodálatos személy áll előttünk, akit már Ézsaiás megprófétált. A hírek már abban az időben is terjedtek, nem olyan eszközökkel, mint mai modern világunkban, de az eredménye meg volt.
Igehely: Mt 12:9-14; Kulcsige: Mt 12:11 „Ő pedig ezt mondta nekik: «Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki?»”
Hirtelen nagy érdeklődés lett úrrá a farizeusokon, amikor Jézus szombaton bement a zsinagógába. Meg is kérdezik Jézust, hogy szabad-e szombaton gyógyítani, de nem azért, mert szerették volna, hogy megtegye, hanem hogy vádolhassák Őt. Miért érdekelnek az igei igazságok?
Igehely: Mt 12:1-8; Kulcsige: Mt 12:7 „Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot – nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.”
Az Úr Jézus és tanítványai kényszerhelyzetbe kerültek. Épp egy búzatáblán haladtak át, és mivel éhesek voltak, kalászokat téptek és kidörzsölve megették azokat. A farizeusok észrevették őket és a Jézus iránti gyűlöletük csak fokozódott ezzel.
Igehely: Mt 11:25-30; Kulcsige: Mt 11:26 „Igen, Atyám, mert így láttad jónak.”
Az Ige hatalmas tudomány. Sok olyan igazság van benne, ami kutatásra, tanulmányozásra szorul, mégis az a csodálatos benne, hogy az egyszerű ember is megértheti.
Igehely: Mt 11:20-24; Kulcsige: Mt 11:21 „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban!”
A nagyobb kiváltság nagyobb felelősséget is hordoz magával. Nagyon kevesen részesültek olyan kiváltságokban, mint ezek a városok. Jézus személyesen járt ott, az emberek pedig saját fülükkel hallhatták az evangéliumot, de mégsem tértek meg.
Igehely: Mt 11:16-19; Kulcsige: Mt 11:19 „Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.”
Jézus a zsidó népet azokhoz a gyermekekhez hasonlítja, akik a piacon ültek, de nem lehetett sehogy kedvükben járni, semmivel nem lehetett őket rávenni, hogy lelkesedjenek. János egyféleképpen tett, Jézus másféleképpen, de egyik sem volt kedvére való a népnek, mindegyikben találtak kivetnivalót.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.