Mindennapi áhítatok

2020. április 19., vasárnap

Igehely: Mt 23:1-15; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”

A 23. fejezetben 8-szor olvassuk a jaj néktek kifejezést. Az Úr Jézus ezekkel próbálta felébreszteni a farizeusokat és írástudókat vallásos álmukból. Az első: jaj a farizeusoknak, mert nem mennek be a mennyek országába, és másokat is megakadályoznak ebben.

2020. április 18., szombat

Igehely: Mt 22:34-46; Kulcsige: Mt 22:37-39 „Jézus így válaszolt: «Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.» 38Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: «Szeresd felebarátodat, mint magadat.»”

A farizeusok arra voltak kíváncsiak, hogy Jézus szerint a sok parancsolat közül vajon melyik a legnagyobb. Jézus most sem részletezi a törvényt, hanem összefoglalja az egészet két parancsolatban, mint ahogy az eredetileg is két kőtáblára volt felírva.

2020. április 17., péntek

Igehely: Mt 22:23-33; Kulcsige: Mt 22:32 „«Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene»? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.”

Ha tegnap hálásak voltunk a farizeusokért, akkor ma örvendjünk annak, hogy a szadduceusok sem akartak lemaradni a farizeusok mögött, és az ő álnok módon megfogalmazott kérdésüket is úgy válaszolta meg Jézus, hogy mi is érthetünk belőle.

2020. április 16., csütörtök

Igehely: Mt 22:15-22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Igazán hálásak lehetünk azokért a farizeusokért, akik ugyan gonosz szándékkal tették fel a kérdést az Úr Jézusnak, mert az Úr Jézus nemcsak nekik, hanem nekünk is válaszolt. Sokszor kerülünk ugyanis választás elé. Kinek mit adjunk, kinek mivel tartozunk?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 22:1–12; Kulcsige: Zsid 11:19 „Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”

Nagy boldogság végre megkapni azt, amire vagy akire hosszú időn át nagyon vágytunk. Vigyáznunk kell, mert az így megnyert áldások könnyen a bálványainkká is válhatnak. Idős napjaiban Izsák lett Ábrahám szívének gyönyörűsége, az egyetlene, akit nagyon szeretett. Ha Izmael elbocsátása nehéz volt Ábrahám számára, akkor Izsák feláldozása sokkalta inkább. Bármit vagy bárkit szívesebben adott volna, mint őt. Amikor az a kiváltság ér, hogy az Úr hitünk és ragaszkodásunk valódiságát kipróbálja, általában a szívünkhöz legközelebb állót kéri.