Igehely: Mt 22:1-14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”
Az Úr Jézus szavai szerint a király háromszor küldte el szolgáit, hogy vendégeket hívjanak a menyegzőre. Először elküldte a szolgáit a már korábban meghívott vendégekhez, hogy hívják őket össze, de a meghívottak nem akartak elmenni. A király másodjára már más szolgákat küldött, és meg is mondja, hogy mit üzen a meghívottaknak. Azt is gondolhatnánk, hogy a korábbi szolgák mondtak, amit tudtak, és úgy, ahogy tudták, ezért nem indultak el a vendégek. A szolgák a hibásak, mert nem jól beszéltek! Ha tehát a szolgák szavára nem, akkor a király szavait szó szerint közlőkre már csak hallgatnak. De nem, sőt! Még bántalmazták, és meg is ölték őket. Ezek után jött az ítélet a meghívottakra, és ezzel együtt egy új meghívás mindazok felé, akiket a szolgák csak előtaláltak. Sem a származás, sem az előélet, sem az állapot nem volt kizáró ok a menyegzőről, csak a ruha. Csak aki menyegzői ruhát öltött, az vehetett részt a lakomán.
Hallgatsz az Isten szolgáira? Komolyan veszed Isten szavát? Van menyegzői ruhád? Tiszta vagy Jézus vére által? Ha nem, akkor tisztulj meg! Ha igen, akkor menj, és hívogass te is, akit csak tudsz, a Bárány menyegzőjére!
Veress Efraim
Az elkövetkező jutalmat keresd
Igehely: Lk 14:12-14; Kulcsige: Lk 14:13-14 „Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.”
Az Úr Jézus Krisztus nem csupán beviszi, hanem fel is készíti övéit az örök életre. Azért, hogy ne éppen csak mintegy „tűzön keresztül” (1Kor 3:15) jussunk be Isten országába, hanem jutalmunk is legyen, sokat tehetünk itt a földi életben. Az Úr Jézus ezekben az igékben arra tanít minket, hogy jótékonykodásunk mindig önzetlen legyen. Ne azért tegyünk jót másokkal, hogy majd ők is hasonló jókat tegyenek velünk. Sőt. Éppen azokat lássuk meg, és vegyük észre, akik kiszolgáltatottak, hátrányos helyzetűek, nincstelenek, és sohasem tudnák viszonozni azt a jót, amit velük tehetünk.
Jézus Krisztus szavai szerint már az a tudat is boldogít, hogy amit tettünk, azt nem viszonozhatják. Miért? Mert minden, amit az Úr Jézus nevében teszünk, és ezen a földön nem kapunk érte elismerést, jutalmat, az fel van jegyezve a mennyben. Amikor majd azon a nagy napon könyvek nyittatnak meg, és a cselekedeteink szerint is meg leszünk ítélve, Isten megjutalmaz minket, és a mennyben még több kincset bíz ránk, mint itt a földön. Tudod már, ki az, akinek úgy segíthetsz, hogy ne viszonozhassa?
Veress Efraim
