Igehely: Jer 15:5-21; Kulcsige: Jer 15:19 „Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk.”
Bár Manassé, Júda leggonoszabb királya már régen meghalt, a választott nép továbbra is életének hatása alatt volt. Istenről és törvényeiről elfeledkeztek. Ezért Megváltó Uruk elképzelhetetlen haraggal ellenük fordult.
Igehely: Jer 14:1-15:4; Kulcsige: Jer 14:22 „Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, Urunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket!”
Mennyire rémítő, kijózanító és tanulságos ez a hasonló értelmű szócsalád: hasztalan, hatálytalan, hiába, eredménytelen, sikertelen! Kiver tőle a veríték. Megtapasztalásától elönt a szégyen és a bosszúság! Lebénít!
Igehely: Jer 10:1-25; Kulcsige: Jer 10:10 „De az Úr igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király! Haragjától megrendül a föld, dühével szemben a népek tehetetlenek.”
E cím eszembe juttat egy eseményt. Egyik ifjúsági kirándulás alkalmával, több sátorba is benézve, ellenőriztem a tisztaságot és a rendet. Nagy rumli volt az egyik közepén, de a kupac tetején legfelül egy áhítatoskönyv, aminek az a címe, hogy Krisztus mindenek felett.
Igehely: Jer 9:1-25; Kulcsige: Jer 9:17 „Sietve kezdjenek elsiratni minket; a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe, a mi szemünkből is omoljon a könny!”
Egy embernek a hűtlensége is fájdalmas. A jó pásztor példázatából látjuk, hogy az egy elveszett bárány is annyira értékes, hogy a biztonságban lévő 99-et otthagyja a pásztor, és az egy megmentéséért megy.
Igehely: Jer 8:1-23; Kulcsige: Jer 8:20 „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!”
Jeruzsálem pusztulása fokozatosan történt. Nebukadneccar, Babilónia királya háromszor ostromolta meg a várost, és mindegyik támadás komoly, káros következményekkel járt. Közben Isten figyelte népének reakcióját, és azt várta, hogy komolyan veszik ezek után a prófétai szót.
Igehely: Jer 7:1-34; Kulcsige: Jer 7:11 „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az Úr.”
Nem tudni, milyen lehetett Jeremiás idejében a templomba járási arány. Ma viszont látjuk, hogy sokfelé kiürülnek a templomok, némelyiket csupán múzeumként látogatják, másokat lebontanak, vagy más közönséges célra átalakítanak.
Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).