Igehely: Zsolt 90:1-17; Kulcsige: Zsolt 90:12 „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
Ez a zsoltár az Isten emberének gyönyörű imádságát örökíti meg. A zsoltár témája: Az örökkévaló Isten és a mulandó ember. A Teremtő iránti bizalom megvallásával kezdődik, aztán a mulandóság és a halál szomorú valóságát, közelségét írja le.
Igehely: 1Móz 27:1-46; Kulcsige: 1Móz 27:4 „Azután készíts nekem finom falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!”
Amikor Izsák megöregedett, látása meggyengült, és elérkezettnek látta az időt arra, hogy áldásban részesítse a fiait: Ézsaut és Jákóbot. Izsák szerette Ézsaut, és őt akarta részesíteni az elsőszülöttségi jog áldásaiban, pedig Ézsau már korábban megvetette az elsőszülöttségi jogát.
Igehely: Róm 4:18-22; Kulcsige: Róm 4:19 „Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt.”
Ábrahám erős hite abban nyilvánult meg, hogy előrehaladott kora és testi alkalmatlansága ellenére is bízott Isten ígéretének beteljesedésében. Ő semmit sem kételkedett abban, aki az ígéretet tette, hanem teljesen elhitte, hogy Isten meg is cselekedheti, amit ígért.
Igehely: Józs 14:6-15; Kulcsige: Józs 14:8 „Társaim, akik velem jöttek, megrémítették a nép szívét; én azonban hűségesen követtem Istenemet, az Urat.”
Az idős kor fontos tevékenységi és fejlődési szakasza az életünknek. Nem kell azt gondolni, hogy az öregedéssel vége mindennek, semmi feladatunk nincs tovább az életben, mert alkalmatlanokká váltunk.
Igehely: Zsoltár 71:1-24; Kulcsige: Zsolt 71:9 „Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!”
Isten szolgája egy diadalmas életút lezárásához érkezett, és méltatja Istent, aki bizodalma és támasza volt ifjúkora óta. Alábbhagyott az erő, amely fiatal korában Isten ajándékaként duzzadt ereiben, amellyel előbb a medvét és az oroszlánt győzte le, majd Góliátot.
Igehely: 2Sám 19:32-40
Kulcsige: 2Sám 19:36 „Most nyolcvanesztendős vagyok, nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között, nem érzi szolgád annak az ízét, amit eszik és iszik, és nem gyönyörködöm az énekesek és énekesnők hangjában. Csak terhedre lenne a szolgád neked, uram király!”
Igehely: Péld 4:13–23; Igehely: Péld 4:18 „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.”
A rész elején a bölcsesség, az okos tudomány elfogadására biztatja fiait a bölcs, és kéri őket a szülői tanítás megfogadására. A kijelölt szakaszban több parancs és tiltás is elhangzik. Készek vagyunk-e engedelmeskedni Isten parancsának? Ma a lázadó világban nem szokás a tanács elfogadása. Mindenki bölcsnek gondolja magát, nem fogadják az intést. Pedig egyedül Isten bölcs, és ő ad bölcsességet nekünk is. Első helyen van-e szívünkben az Isten bölcsessége, minden más bölcsességnél feljebb? Az életünk függhet az intéstől, ha odafigyelünk rá. De ezt be is kell tartanunk, hogy életet nyerjünk.