Igehely: Jn 13:16-18; Kulcsige: Jn 13:17 „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.”
Napjaink egyik legnagyobb csapdája az élettel való kérkedés kísértése. Mit nem adna az ember azért, hogy híressé váljon, gazdagságot szerezhessen, a dobogó legfelső szintjéről integethessen azoknak, akik alul maradtak.
Igehely: Jn 17:11-14; Kulcsige: Jn 17:13 „Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.”
Jézus tanítványai egységéért és megtartásáért könyörögött az Atyához. Nem titkolta el előlük azt, hogy a világ gyűlölni fogja őket, hiszen őt is gyűlölte, még saját népe is életére tör és keresztre feszíti (Mt 10:22; Mt 24:9).
Igehely: Jn 16:23b-28; Kulcsige: Jn 16:24 „Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”
Jézus nevében felhatalmazást kaptunk arra, hogy kéréseinket feltárjuk az Atya előtt, és ígéretet nyertünk arra nézve is, hogy amit csak kérünk az Atyától, azt ő meg is adja nekünk. De ha azt gondoljuk, hogy ezzel jogot formálhatunk Jézus nevének önkényes használatára, akkor nagyon tévedünk.
Igehely: Jn 15:9-11; Kulcsige: Jn 15:11 „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.”
Isten parancsainak korlátján kívül nincs öröm, hanem csak romlás, pusztulás, széthullás és halál.
Igehely: 1Pt 1:3-9; Kulcsige: 1Pt 1:8 „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek.”
Bizonyosak lehetünk az üdvösségünkben akkor, ha Jézus Krisztus által újjászülettünk és élő reménységet nyertünk. Nem kell aggódnunk, sem félnünk többé attól, hogy mi lesz velünk a halál után, mert örökségünk a mennyben van fenntartva számunkra.
Igehely: 1Jn 1:1-4; Kulcsige: 1Jn 1:4 „Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.”
A modern műszerek előtti időkben a szénbányászok sárga kanárit vittek magukkal a mélybe, hogy figyelmeztesse őket a metán vagy szénmonoxid veszélyére.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.