Mindennapi áhítatok

2020. június 17., szerda

Igehely: 1Pt 2:15-17; Kulcsige: 1Pt 2:17 „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.”

Mindennap találkozunk emberekkel. Számít-e az, ahogy hozzájuk viszonyulok? Például, köszönőviszonyban vagyok a szomszédaimmal? Hogyan tekintek a munkaadómra? Hogyan bánok idős szüleimmel? Mi az első reakcióm, amikor megállít a rendőr?

2020. június 16., kedd

Igehely: Zsolt 19:8-15; Kulcsige: Zsolt 19:8 „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.”

Az ismeretszerzésnek egyik fontos feltétele az olvasás. A Bibliát nem elég csak vasárnap hallgatni, hanem mindennap olvasni kell. Feleségemmel már a kapcsolatunk kezdetén eldöntöttük, hogy a családi áhítatnak fontos szerepe lesz életünkben.

2020. június 15., hétfő

Igehely: Péld 3:1-4; Kulcsige: Péld 3:3 „A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!”

Salamon felszólító módban beszél gyermekével. Két kulcsszót találunk itt: szeretet és hűség. Ahhoz, hogy ezt gyermekeimnek megtanítsam, fontos a saját példám. Hadd lássák meg, hogyan szeretem az Urat, az Ő igéjét, a gyülekezetet, őket és (nem utolsó sorban) az édesanyjukat, vagyis a feleségemet.

2020. június 14., vasárnap

Igehely: Jób 1:1-5; Kulcsige: Jób 1:5 „Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.”

Ezen a héten, az Úr segítségével az imádkozó apákról fogunk elmélkedni. Kezdésként a Jób élete nyújt segítséget ebben. Már a könyv elején kiderül, hogy kicsoda ez az ember. Az áldozásából megtudjuk, hogy érdekelte saját családja. Nem volt mindegy, hogy mit és hogyan tesznek a gyermekei.

2020. június 12., péntek

Igehely: 1Kor 4:6-13; Kulcsige: 1Kor 4:7 „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?”

Fényes jövő előtt állt Pál, amikor az Úr Jézus megtörte büszkeségét a damaszkuszi úton. Erre az útra úgy ment, mint gyilkos, és úgy jött onnan, mint szent. Van ilyen is. Testvér, te hogy mész és jössz utaidon?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”

A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.