Mindennapi áhítatok

2020. november 10., kedd

Igehely: 2Móz 32:30-35; Kulcsige: 2Móz 32:32 „Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!”

Izráel népe megsértette Istent azzal, hogy míg Mózes fent volt a Sinai hegyen átvenni a törvénytáblákat, addig aranyborjút öntöttek. Amikor Mózes lejött a hegyről és látta a helyzetet, haragjában összetörte a kőtáblákat. Azután Isten haragja miatt elpusztult háromezer férfi.

2020. november 8., vasárnap

Igehely: Jel 20:11-15; Kulcsige: Jel 20:12b „Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.”

Ha valami élet-halál kérdése, azt az emberek általában komolyan szokták venni. János apostol itt egy olyan mennyei látomást ír le, ami eleve tekintélyt parancsoló látvány. A nagy fehér királyi széken a megöletett, de feltámadt Bárány, Jézus ül, aki legyőzte a pokol és a halál hadát.

2020. november 7., szombat

Igehely: Zsid 13:20-21; Kulcsige: Zsid 13:20 „A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát.”

Az a szövetség, amit Isten Krisztusban kötött a világgal, kiválóbb a régi szövetségnél. Az a szövetség, amely által személyes kapcsolatunk lehet Istennel, és isteni természet részesévé válhatunk, följebbvaló minden más vallásnál.

2020. november 6., péntek

Igehely: Zsid 9:15-28; Kulcsige: Zsid 9:15 „Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.”

Az elhívottak elnyerik az örökkévaló örökség ígéretét. Ábrahámnak földi örökség lett ígérve: „Sok nép atyja leszel!” „Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét” (1Móz 17:4, 8).

2020. november 5., csütörtök

Igehely: Zsid 9:13-14; Kulcsige: Zsid 9:14 „Akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”

Krisztus „örökkévaló Lélek által” áldozta fel önmagát ártatlanul az Istennek, vagyis sem az áldozó, sem az áldozat nem halandó, ideig való személy volt, hanem örökkévaló lélek.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Ézs 25:1–9; Kulcsige: Ézs 25:9 „Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!

Elfáradtál, belefáradtál a mindennapi munkába, harcokba, úgy fizikai, mint lelki síkon? Ne feledd, Isten gyermeke vagy, van remény, van szabadítás! Jézus Krisztus győzött a gonosz fölött, elveszti a halált, letörli a könnyhullatást, eltávolítja népe gyalázatát (8.v.).

Ha még nem vagy Isten gyermeke, ma még van lehetőség dönteni. Amikor megjön az Úr, és magához veszi az övéit, senki sem tud változtatni az állapotán. Adj hálát, ha te is örömmel várod az Urat! Várod-e Urad?