Igehely: Ézs 55:6-7; Kulcsige: Ézs 55:7 „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.”
„Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja az Úr. Elegem van az égőáldozati kosokból! A bikák, bárányok és a bakok vérében nem telik kedvem” (Ézs1:11). Amikor Isten azt mondja valamire, hogy nem telik benne kedve, akkor azt nem szabad tovább folytatni. Akkor hogyan tovább?
Igehely: Zsid 9:11-14; Kulcsige: Zsid 9:14 „Akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”
Lelkiekben úgy gazdagszunk, ha közben megszabadulunk és elvesztünk dolgokat. Első hallásra talán ellentmondásos, mégis igaz. Egy olyan képességet kaptunk Istentől, melynek segítségével meg tudjuk ítélni cselekedeteink, gondolataink és életünk értékeit. Ez a lelkiismeret.
Igehely: Ef 1:7-14; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint.”
Az igazi keresztyén a lelki gazdagságot keresi, és azt, hogy tudatosan gyűjtse a lelki kincseket. Az Efézusi levél első fejezete egy himnusz Isten felé azokért a lelki áldásokért, amelyeket Krisztusban kaptunk.
Igehely: Jel 21:5-8; Kulcsige: Jel 21:7-8 „Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál.”
Kedves testvér, elmélkedtél-e már afelett, hogy a hét gyülekezetnek szánt levél mindegyikében (Jel 2-3. rész) ott a kizárólagosságra utaló figyelmeztetés: „Aki győz...”, „a győzedelmesnek” szól az Alfa és az Omega drága ígérete: „Istene leszek annak, az pedig fiam lesz”.
Igehely: Fil 3:7-16; Kulcsige: Fil 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
A cím kapcsán egy ifjú teológus esete jutott eszembe, aki azt a feladatot kapta egyik vizsgáján, hogy írjon dolgozatot A mindenható Isten és az ördög – címmel. A megadott téma nagyot dobbant az ifjú szívében.
Igehely: Lk 18:27-30; Kulcsige: Lk 18:29-30 „Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.”
Valamit valamiért – tartja a régi mondás. Minél értékesebb a kívánt dolog, annál nagyobb az érte való áldozat készsége is. Jézusnak az elrejtett kincsről és az igazgyöngyről mondott példázatában is ezt látjuk (Mt 13).
Igehely: Róm 7:6–13; Kulcsige: Róm 7:6 „Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgálunk, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében.”
Ez a leghíresebb igeszakasz az ó és új ember, a lélek és a test harcával kapcsolatban. Nem könnyű követni Pál gondolatmenetét, amint leírja ezt a problémakört, ahogy próbálja beazonosítani a résztvevőit, majd megtalálni a megoldást. Kiemelt igeversünkben fogság és szabadság, törvény és Lélek, új és régi rend kerül elénk, aztán a következő igeversekben ezek kifejtése rokon értelmű kifejezésekkel.