Igehely: Mk 6:1-6; Kulcsige: Mk 6:4 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.”
A próféták sorsa nem könnyű. (Főleg, ha bibliai értelemben vesszük, és nem a haszonleső, szélhámos tévtanítókra és jövendőmondókra gondolunk.) Ott, ahol a legnagyobb biztonságban, szeretetben és elfogadásban kellene részesüljenek, pont ott találják szembe magukat a legnagyobb ellenállással.
Igehely: Mk 5:35-43; Kulcsige: Mk 5:36 „Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!”
Jairus a lehető legrosszabb hírt kapta: „leányod meghalt.” Akinek a megmentésére törekedett, már nincs az élők sorában. A segítség úton volt, de már késő, nincs, kin segíteni. Visszaemlékszem, amikor én kaptam ezt a hírt: akit szerettél, meghalt. Lesújtó, megbénító érzés.
Igehely: Mk 5:24b-34; Kulcsige: Mk 5:34 „Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Léteznek ezeknél szebb szavak: „A te hited megtartott téged”? Attól függ, te mit szeretnél ma hallani! Van egy különleges embercsoport: a néma szenvedők.
Igehely: Mk 5:21-24a; Kulcsige: Mk 5:23 „és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.”
Szülőként nincs nagyobb fájdalom annál, mint amikor a gyermeked halálán van. Megtennél mindent azért, hogy meggyógyuljon!
Igehely: Mk 5:14-20; Kulcsige: Mk 5:13 „Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.”
Hányszor előfordult már, hogy szeretnénk parancsolni, csak nincs kinek, vagy ha van is kinek, hiába tesszük, mert nem hallgatnak ránk. Próbálunk parancsolni az időjárásnak: legyen napsütés, legyen eső vagy hulljon a hó!
Igehely: Mk 5:1-13; Kulcsige: Mk 5:8 „Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”
A függőségekről általában csak rossz dolgok jutnak eszünkbe, pedig az ember úgy lett megteremtve, hogy önmagában nem létezhet, életben maradása több tényezőtől függ.
Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.