Igehely: Mk 13:1-2; Kulcsige: Mk 13:2 „Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Amint Jézus utoljára hagyta el a templomot halála előtt, egyik tanítványa megpróbálta felkelteni az érdeklődését a templom, és az azt körülvevő épületek nagyszerűségére. A tanítványokat foglalkoztatták a ragyogó építészeti megoldások, a hatalmas kövek beépítésének módja.
Igehely: Mk 12:41-44; Kulcsige: Mk 12:44” „Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.
A tanítványok figyelmét Jézus egy szegény özvegyasszonyra irányítja, aki nem sokat számít az emberek szemében, de mert szívében Isten iránti őszinte szeretet él, ezért nagyon értékes Őelőtte. Ennek az özvegyasszonynak teljesen ellentétes a magatartása az írástudókéval.
Igehely: Mk 12:18-27; Kulcsige: Mk 12:27 „Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.”
A szadduceusok politikai és vallási csoportot alkottak Jézus idejében. Elismerték a Tóra tekintélyét, de nem hittek a feltámadásban, sem az angyalok létezésében.
Igehely: Mk 16:14-18; Kulcsige: Mk 16:15 „Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”
Ebben az igében arról hallunk, hogy a feltámadás utáni napokban Jézus Krisztus elsősorban meggyőzte tanítványait feltámadásának a valóságáról. Erre nagy szükség volt. Amikor megjelent a tizenegynek, szemrehányást tett nekik, amiért nem hitték el a feltámadásáról szóló híreket.
Igehely: Mk 16:1-13; Kulcsige: Mk 16:6 „De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.”
Jézus Krisztus feltámadása történelmi esemény, ami egy bizonyos időben és helyen történt. Ha Jézus nem támadt volna fel a halálból, mi soha nem hallottunk volna róla. A tanítványok meg voltak győződve, hogy a tragédia mindennek véget vetett.
Igehely: Mk 15:42-47; Kulcsige: „Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. Mk 15:46”
Nem sokat tudunk Arimátiai Józsefről, hisz csak ennél az eseménynél esik róla szó a Bibliában. Még a helyiség: Arimátia, ahonnan származott, sem teljesen beazonosítható. Tudjuk viszont, hogy a Szanhedrin tagja volt, amely igazságtalanul halálra ítélte Jézust Nagypéntek reggelén.
Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”
A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.
Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.