Igehely: Mk 14:12-26; Kulcsige: Mk 14:18 „Amikor asztalhoz telepedtek, és ettek, ezt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki együtt eszik velem.”
Olvasva ennek a résznek az elejét, feltehetjük magunkban a kérdést, hogy miért nem mondta ki Jézus konkrétan, hogy hol szeretné a húsvéti bárányt elfogyasztani?
Igehely: Mk 14:10-11; Kulcsige: Mk 14:11b „Ő pedig várta a megfelelő alkalmat, hogy elárulhassa Jézust.”
Júdás az egész világtörténelem legnegatívabb szereplője. Az árulás jelképeként maradt fent az ő neve és még egy rivális csapathoz átigazoló sportolót is ezen a néven szólítanak. Tagja volt a tizenkét tanítványból álló csoportnak, de nem vállt soha igazi tanítvánnyá.
Igehely: Mk 14:3-9; Kulcsige: Mk 14:8 „Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre.”
Figyelemreméltó az, hogy Jézus mennyire tudatában volt annak, hogy milyen irányba halad. Tudta azt, hogy mi vár rá és átlátta a teljes egészét a képnek. Jézus nem csupán Isten tervének van tudatában, hanem ismeri az emberi szíveket egyenként.
Igehely: Mk 14:1-2; Kulcsige: Mk 14:1 „Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy Jézust valamiképpen csellel elfogják és megöljék.”
A vallási vezetők Jézusban az ellenséget látták nem pedig az Isten Fiát. Túl rövidtávon gondolkodtak és nem akarták elhinni azt, hogy Ő Isten küldöttje, hisz akkor alá kellett volna rendeljék magukat Jézus hatalmának. Számukra a hatalom jelentette a mindent és szerettek uralkodni a nép fölött.
Igehely: Mk 11:1-11; Kulcsige: 11:10 „Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban! Mk”
Ünnepeink mind Jézus Krisztus személyéhez kapcsolódnak. Mindegyik ünnepünk középpontjában Jézus egykori életeseménye vagy pedig egy beteljesülésre váró ígérete van. Amikor Jézus a földön volt, egy eljövendő országra mutatott, melyet megígért a követőinek.
Igehely: Mk 12:38-40; Kulcsige: Mk 12:38 „Tanítás közben így szólt Jézus: Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken.”
Érdekes lehetett a látvány, amint Jézus felszólalt a vegyes hallgatóság előtt. Ott voltak a farizeusok, írástudók, ugyanakkor voltak ott egyszerű, lelkileg éhes emberek is.
Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”
Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).