Mindennapi áhítatok

2020. november 14., szombat

Igehely: Fil 4:1-5; Kulcsige: Fil 4:3 „Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.”

Pál apostol elismeri és méltatja a drága munkatársait. Úgy nyilatkozik róluk, mint „örömöm és koronám.” Bíztatja őket, hogy maradjanak meg hűségben és szeretetben szolgálva. A 133. Zsoltár szerint Isten csak oda küld áldást, ahol egyetértésben élnek a testvérek.

2020. november 13., péntek

Igehely: Neh 13:10-14; Kulcsige: Neh 13:14 „Ezért emlékezz meg rólam, Istenem, és ne töröld ki könyvedből hűséges tetteimet, amelyeket Istenem házáért és az ottani teendőkért vittem véghez!”

A gyülekezet lelki nívóját abban is le lehet mérni, hogy a testvérek örömmel és jó szívvel adakoznak-e? Aki nem ragaszkodik teljes szívvel az élő Istenhez, annak a szívéhez nőnek az anyagiak és nehezére fog esni az adakozás. Netán azt is gondolhatja, ha ad, neki kevesebb marad.

2020. november 12., csütörtök

Igehely: Jel 17:7-14; Kulcsige: Jel 17:8b „És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a fenevad volt és nincsen, de megjelenik.”

A 17. rész azzal kezdődik, hogy egy angyal bemutatja János apostolnak a fenevadon ülő parázna nőt, aki sok embert félrevezetetett és becsapott gonoszságával. Ez az asszony a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől volt részeg.

2020. november 11., szerda

Igehely: Jel 3:1-6; Kulcsige: Jel 3:5 „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.”

A szárdiszi gyülekezetnek címzett levél figyelmeztetéssel kezdődik: „Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” Milyen szomorú megállapítás. Önámítás azt hinni, hogy rendben van az életem, ha Isten másképp látja azt.

2020. november 10., kedd

Igehely: 2Móz 32:30-35; Kulcsige: 2Móz 32:32 „Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!”

Izráel népe megsértette Istent azzal, hogy míg Mózes fent volt a Sinai hegyen átvenni a törvénytáblákat, addig aranyborjút öntöttek. Amikor Mózes lejött a hegyről és látta a helyzetet, haragjában összetörte a kőtáblákat. Azután Isten haragja miatt elpusztult háromezer férfi.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”

A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.