Igehely: Mt 6:24–30; Kulcsige: Mt 6:24)
Mire figyelsz? Jézus arra biztat, hogy nézzük meg az égi madarakat. Ehhez kicsit fel kell emelnünk a tekintetünket, és így vehetjük észre a szárnyukat táró, magasan röpdöső galambokat, cikázó fecskéket vagy köröző ölyveket. Felfelé tekintünk-e?
Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”
„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére.
Igehely: Ef 4:25–32; Kulcsige: Ef 4:27 „Helyet se adjatok az ördögnek.”
Egy ifjúsági konferencián az előadó ebből az igeszakaszból a következőket tanította: „Ki lehet mutatni az érzelmeinket, hiszen Istentől kaptunk mindent. Pál itt még a haraggal kapcsolatban is engedékeny, bár korlátozott mértékben. Csak napnyugtáig lehet haragudni!
Igehely: 1Sám 10:1–7; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”
Saul elhívásának története nagyon személyes. A felkenetés szertartása kiemeli Sault környezetéből, és elidegeníthetetlen méltóságot ad neki. Így különleges kapcsolatba kerül Istennel, ő mostantól kezdve az Úr felkentje.
Igehely: 1Pt 1:13–16; Kulcsige: 1Pt 1:16 „Hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, 16 mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”
Péter első levele a reménység levele. Eligazítást akar adni azoknak, akik ki vannak téve az üldözésnek. Meg akarja mutatni, hogy kik ők valójában, és hogyan érthetik meg helyzetüket.
Igehely: Jn 3:1–8; Kulcsige: Jn 3:6 „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.”
A zsinagóga vezetője, a farizeus Nikodémus nem mert nyíltan Jézushoz menni, inkább választotta az éjszakát. Tagja volt a nagytanácsnak, a zsidók vezető embere, írástudó. Őt és még néhány társát nagyon érdekelte Jézus személyisége: a rabbi, az Istentől küldött tanító.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.