Mindennapi áhítatok

2021. július 2., péntek

Igehely: Mt 19:27-30; Kulcsige: Mt 19:29 „És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.”

Legenda szól egy gazdag asszonyról, akit a mennybe érkezésekor egy nagyon egyszerű kunyhóba vezettek. Méltatlankodott emiatt, de így szóltak hozzá: „Ez az a ház, amit magadnak készítettél.” Még mindig nyugtalankodva kérdezte: „Hát az a gyönyörű ház a túlsó oldalon kié?” „Az a kertészedé.

2021. július 1., csütörtök

Igehely: Jel 1:9-16; Kulcsige: Jel 1:9 „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.”

Nemcsak az apostolok, hanem mindenki, aki Krisztust akarja követni, meg kell fizesse a keresztyénség árát. Az első században nagy árat kellett fizessen az, aki hívő akart lenni. Minden egyes korszaknak megvolt és megvan a saját kihívása.

2021. június 28., hétfő

Igehely: ApCsel 12:1-5; Kulcsige: ApCsel 12:1 „Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival.”

Az üldöztetés egyre intenzívebbé válik a jeruzsálemi egyház számára. Heródes kegyetlenkedésének folytán Jakab lett az első apostol, aki vértanúsággal fejezte be földi pályafutását. István után ő a második keresztyén vértanú. Az Ige nagyon röviden írja le a történteket.

2021. június 27., vasárnap

Igehely: ApCsel 7:54-60; Kulcsige: ApCsel 7:59 „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”

Habár István csakis a színtiszta igazságot mondta, ez nagy haragot gerjesztett a hallgatókban. Ezzel ellentétben az első vértanú öröme egyre jobban fokozódik, amikor megnyílik előtte a menny és látja Isten dicsőségét, valamint az Úr Jézust az Isten jobbján állni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Mk 1:32–34 Kulcsige: Mk 1:34 „Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt.”

Márk evan­gé­lis­ta meg­jegy­zi, hogy a zsi­dók vár­tak, amíg véget nem ért a szom­bat, és csak az­után vit­ték a be­te­ge­i­ket Jé­zus­hoz. Azért tet­tek így, ne­hogy meg­szeg­jék a tör­vényt, vagy át­hág­ják a rab­bik sza­bá­lya­it, me­lyek meg­til­tot­ták úgy a gyó­gyí­tók ke­re­sé­sét, mint a ter­hek ci­pe­lé­sét szom­ba­ton. Márk itt rá­mu­ta­tott a val­lá­si ve­ze­tők kép­zet­len­sé­gé­re a gyó­gyí­tás­sal kap­cso­la­to­san. Egyet­len dol­got tud­tak tenni, hogy el­ítél­jék azo­kat, akik szom­ba­ton „dol­goz­tak”. Ezzel szem­ben lát­juk Jézus Krisz­tus ha­tal­mát a kü­lön­fé­le be­teg­sé­gek és go­nosz lel­kek­től meg­szál­lot­tak fe­lett.