Igehely: Mk 2:1-12; Kulcsige: Mk 2:8 „Jézus lelkében azonnal felismerte, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben?”
Milyen különleges helyzetben volt Kapernaum lakossága! Ott lakott köztük a jó Mester, láthatták csodatételeit, hallhatták igehirdetéseit. Sajnos, mindezt nem értékelték, végül szigorú ítéletben lett részük.
Igehely: Mk 1:40-45; Kulcsige: Mk 1:45 „Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és odamentek hozzá mindenfelől.”
Vidékünkön – ilyenkor télen – rendes, téli időjárási körülmények között fehér hótakaró borítja a tájat. A szép, tiszta fehér hó a tisztaság szimbóluma.
Igehely: Mk 1:32-39; Kulcsige: Mk 1:34 „Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt.”
Simon Péter anyósa csodálatos meggyógyításának az is a következménye lett, hogy aznap este az egész város összegyűlt az ajtó előtt, ahol Péter lakott. Az emberek Jézushoz hoztak sok beteget és megszállottat, hogy meggyógyítsa őket.
Igehely: Mk 1:29-31; Kulcsige: Mk 1:31 „Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”
A hír Galileában és környékén hamar elterjedt, hogy új tanítómester jelent meg vidékükön, akinek hatalma van, tanításában pedig erő. Az Úr útja a zsinagógából Simon és András házához vezetett. Gondolhatjuk, hogy Simon és András meghívta a Mestert saját házukhoz egy szombati ebédre.
Igehely: Mk 1:21-28; Kulcsige: Mk 1:25 „Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle!”
Az Úr Jézus bemerítkezése és megkísértése után megkezdi tanítói szolgálatát. Elhívja első tanítványait, prédikál és tanít a zsinagógákban. Igénkben a kapernaumi zsinagógában találjuk Őt, ahol sokan álmélkodtak a tanításán, amely különbözött az írástudók tanításától, hiszen hatalommal tanított.
Igehely: Mk 1:16-20; Kulcsige: Mk 1:17 „És így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket.”
Isten legfontosabb, legdrágább és legköltségesebb munkája az emberek megmentése volt Jézus Krisztus által. Jézus az élete árán teljesítette a kárhozattól való megmenekülés feltételét. Az Ő tanítványainak a fő küldetése: erről az egyetlen menekülési lehetőségről szóló hírt terjeszteni a világon.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?