Igehely: Zsid 1:11-12; Kulcsige: Zsid 1:11 „Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha.”
„Azok elpusztulnak, de te megmaradsz…” (Zsid 1:11) Itt az égre és földre utal az író, melyeket maga Isten teremtett, melyek oly állandónak, rendíthetetlennek tűnnek, és mégis – el fognak pusztulni.
Igehely: Zsid 1:10 „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég.”
Ha igaznak tudjuk elfogadni, hogy a Biblia egy Istenről beszél, és látjuk, hogy Jézus „Isten lényének a képmása”, (Zsid 1:3) akkor nem nehéz elhinni Jézus szavait: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10:30) A múltban, a földön szolgálva sok beteget gyógyított, halottakat támasztott és bűnöket bocsát
Igehely: Zsid 1:9 „Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”
Nemrégen hallottam egy fiatalember bizonyságtételét, melyben beszélt arról, mennyire zavarta, terhelte sokáig az az igazságtalanság, melybe ő és mások is beleszülettek. Miért nincs igazság a földön? Miért nyomja el az egyik nemzet a másikat? Mit lehet ez ellen tenni?
Igehely: Zsid 1:6-8 „Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: «Imádja őt Isten minden angyala!» És az angyalokról ezt mondja ugyan: «Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává», de a Fiúról így szól: «A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.»”
Nyári kirándulásunk alkalmával ellátogattunk egy szépen rendben tartott zsinagógába. Az idegenvezető hölgy beszélt nekünk a zsidóságon belüli csoportokról - neológ és ortodox. Beszélt az épület szerkezetéről, a szertartásokról.
Igehely: Zsid 1:4-5 „Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: «Fiam vagy te, ma nemzettelek téged», majd pedig: «Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz»?”
Az első szolgálati helyünkön - kb. 30 évvel ezelőtt - történt, hogy esti szolgálatból hazafelé menet, várakoztunk a vonatra. Közben el kezdtem beszélgetni egy férfival, aki azt mondta: „Jól ismerem én a templomba járókat, és a papokat.
Igehely: Zsid 1:1-3 „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.”
Kórházi látogatásaim során így szólt hozzám egy idős beteg: „Milyen kár, hogy nincs egy olyan filozófiai rendszer, mely minden helyzetben igaz válaszokat ad, mely minden helyzetet helyesen értelmez!” Nagyon meglepett ez a mély vágyakozása az igazság után!
Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”
A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.
Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.