Igehely: Mt 19:16–26; Kulcsige: Mt 19:23 „Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.”
Ritka dolog az, hogy valaki fiatalon gazdag, és az örök élet is foglalkoztatja. Most mégis egy ilyen rendkívüli esetről olvastunk. Meg is jegyzi Márk az evangéliumában, hogy Jézus megkedvelte ezt a fiatalembert. Ez is egyedülálló megjegyzés az evangéliumokban.
Igehely: Mt 19:1–12; Kulcsige: Mt 19:9 „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.”
Nem szeretnék szemforgató farizeusként, felszínesen közelíteni a válás témájához. Fogadtunk már be édesanyát imaházunkba gyermekeivel, hogy megvédjük őket a bántalmazó férjtől és édesapától.
Igehely: Mt 18:21–35; Kulcsige: Mt 18:33 „Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?”
A Szentháromság Isten kapcsolatban létező Isten.
Igehely: Mt 18:15–20; Kulcsige: Mt 18:17 „Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!”
Jézus egy logikus eljárásrendet rendel el a gyülekezet számára, melyet mégis ritkán tudunk maradéktalanul követni. Ha vétkezik ellened a testvéred, ne másnak mondd el, hanem négyszemközt vele rendezd! Ha sikerül, akkor itt legyen vége a történetnek!
Igehely: Mt 18:11–14; Kulcsige: Mt 18:14 „Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.”
Az emberi gondolkodás szerint Isten a jókat szereti, a rosszakat a pokolba küldi.
Igehely: Mt 18:1–10; Kulcsige: Mt 18:4 „Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”
A tanítványok többször is azon vitatkoztak egymás között, hogy ki a nagyobb. Jézus a földi nagyság helyett a mennyei értékekre terelte a figyelmüket. De ez őket nem zökkentette ki a versengésükből.
Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”
Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.