Igehely: 1Móz 12:1–4 Kulcsige: 1Móz 12:2 „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”
Az Ábrahámnak adott áldás Jézus Krisztus által lett a miénk: „Hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk” (Gal 3:14).
Igehely: 1Jn 3:4–9 Kulcsige: 1Jn 3:8 „Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.”
Kiemelkedő üzenetben szól igénk az Isten Fia megjelenésének céljáról:
Igehely: Jsir 3:21–24 Kulcsige: Jsir 3:21 „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek.”
Jeremiás a nehéz napokban újra átgondolta Isten irgalmát, amely nem fogyatkozik el. A nehéz élethelyzet igen mély csüggedést okozott, az előbbi igeszakaszban ilyeneket olvashattunk: kavics-ebéd, hamu, békétlenség, elfeledett jólét, nyomorúság, hontalanság, üröm, méreg stb.
Igehely: Zsolt 40:1-6 Kulcsige: Zsolt 40:5 „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.”
Megragadóan, sok költői kifejezéssel írja le Dávid egyik felejthetetlen, de kemény élményét. Hogy mi lehetett a pusztulás gödre és a sáros fertő, nem tudjuk. Talán betegség vagy kilátástalan harci körülmény, netalán egy újabb családi perpatvar?
Igehely: Mt 18:1-5 Kulcsige: Mt 18:3 „És ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.”
Ebben a szakaszban az Úr Jézus az Isten országáról tanítja a tanítványokat, akik nehezen értik meg, hogy Isten országa nem azonnal, dicsőségben és szemmel látható módon jön el.
Igehely: Jn 5:43-47 Kulcsige: Jn 5:44 „Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?”
A betesdai béna meggyógyítása szombaton heves ellenszenvet váltott ki a zsidókban Jézus személye iránt (5:16-18). Ez áll tehát Jézus tartalmas válaszadásának hátterében (5:19-47).
Igehely: 1Kor 13:4–13 Kulcsige: 1Kor 13:13 „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
Türelmes, jóságos – így indul a szeretethimnusz második strófája, rámutatva a szeretet két fontos jellemzőjére. A türelem Isten tulajdonsága, amely szerint visszatartja jogos haragját az emberek iránt. Erről kapott kijelentést Mózes, amint ott állt az új kőtáblákkal a Sínai-hegyen: „Az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” (2Móz 34:6b). Gyorsuló világunkban a türelem kevésbé értékelt, a „hagyd meg még, hátha terem jövőre” (Lk 13:9) magatartás tétlenséget és beletörődést sugall. Jóságos szavunk szinte eltűnt a mindennapokból.