Igehely: Lk 10:20 „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”
A tanítványok örömmel tértek vissza kiküldetésükből, hiszen olyan megtapasztalásaik voltak, mint azelőtt soha. Az, hogy még (!) az ördögök is engedelmeskedtek nekik, arra enged következtetni, hogy számos csodában és élményben volt részük.
Igehely: Lk 6:22–23 Kulcsige: Lk 6:22 „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért.”
A Lukács szerinti boldogmondások kétféle állapotról beszélnek. Egyrészt arról, hogy milyen a hívő ember helyzete most, a jelenben, amikor gyűlöletben, kiközösítésben és gyalázatban részesülhet, mint Krisztus követője.
Igehely: Lk 1:30–33 Kulcsige: Lk 1:32 „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját.”
Adventben ráhangolódunk a karácsony ünnepére. Nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is. Különösen, akik a karácsonyi ígéretek beteljesülését várják, és számolgatják: hányat alszunk még karácsonyig? Ehhez hasonlóan várták a Messiással kapcsolatos ígéretek beteljesedését Izráel istenfélő emberei.
Igehely: Ézs 9:5–6 Kulcsige: Ézs 9:5 „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!”
Jézus Krisztus a Messiás-király. A nevéhez fűződő ígéretek beteljesedtek, egyes ígéretek még beteljesedőben vannak.
Igehely: Róm 9:6–9 Kulcsige: Róm 9:7 „És nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: «Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.»”
Sára, a fejedelemasszony kijelentette Istentől való meggyőződéssel, hogy Hágárnak és Izmaelnek távozniuk kell az Izsák társaságából. Mindezt Isten megerősítette Ábrahámnak is, és neki ehhez kellett igazodnia. Az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.
Igehely: 1Móz 21:1–8 Kulcsige: 1Móz 21:2 „Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten.”
A zsidókhoz írt levél méltatja Sára hitét: „Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, minthogy hűnek tartotta azt, aki ígéretet tett” (Zsid 11:11, Károli).
Igehely: 1Kor 13:4–13 Kulcsige: 1Kor 13:13 „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
Türelmes, jóságos – így indul a szeretethimnusz második strófája, rámutatva a szeretet két fontos jellemzőjére. A türelem Isten tulajdonsága, amely szerint visszatartja jogos haragját az emberek iránt. Erről kapott kijelentést Mózes, amint ott állt az új kőtáblákkal a Sínai-hegyen: „Az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” (2Móz 34:6b). Gyorsuló világunkban a türelem kevésbé értékelt, a „hagyd meg még, hátha terem jövőre” (Lk 13:9) magatartás tétlenséget és beletörődést sugall. Jóságos szavunk szinte eltűnt a mindennapokból.