2024. december 24.,  Ádám, Éva

Mindennapi áhítatok

2021. szeptember 23., csütörtök

Igehely: Zsid 11:23-31; Kulcsige: Zsid 11:24-26 „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.”

Mózes élete a hitnek köszönhető: szülei hite miatt maradt életben, aztán pedig hitből való cselekedetek sorozatát élte át. Mikor először elhagyta Egyiptomot, az nem az Istenbe vetett hite miatt volt: gyilkosság miatt menekült.

2021. szeptember 20., hétfő

Igehely: Zsid 10:32-39; Kulcsige: Zsid 10:36 „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.”

Az Úrnak odaszánt élet velejárója a hitért való szenvedés. Aki az árral szemben halad, abba elkerülhetetlenül belebotlanak. A Szentlélek ad ilyenkor belső bizonyosságot, hogy érdemes ezt mégis vállalni, hisz ennek nagy jutalma lesz.

2021. szeptember 19., vasárnap

Igehely: Zsid 10:19-31; Kulcsige: Zsid 10:23a „A testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett.”

A levél írója az eddigi részekben párhuzamosan mutatja be a mózesi törvény elemeit, és azok beteljesedését az Úr Jézusban. A törvény szerinti áldozatot periodikusan ismételni kellett, és remélték, hogy Isten elfogadja azt.

2021. szeptember 18., szombat

Igehely: Zsid 10:11-18; Kulcsige: Zsid 10:16 „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom.”

Sokan vannak, akik változást szeretnének a környezetükben, a körülményeikben, vagy az életük valamely területén. Azért imádkoznak, hogy Isten változtassa meg a körülményeiket, a körülöttük lévő embereket, de ők maguk nem akarnak semmiben változni.

Keresés az elmélkedések közt

2024. december 24., kedd

Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).