Igehely: Zsid 5:8 „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet.”
Jézus Krisztus a szenvedései közepette megtanulta, hogy milyen az engedelmesség. Nem arról van szó, hogy nem lett volna fogalma róla, hogy nem lett volna hajlandó arra, hanem arról, hogy megtapasztalta.
Igehely: Zsid 5:7 „Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.”
Jézus Krisztus már földi életében megkezdte főpapi munkáját közbenjáró imádsága által. Az Ige azt mondja, hogy ezt „könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között” tette. Nagyon megragadó. Nem azért, mert Jézus Krisztus félt, vagy megakart volna szabadulni a szenvedéstől.
Igehely: Zsid 5:5-6; Kulcsige: Zsid 5:6 „Ahogyan másutt is mondja: «Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.»”
Jézus Krisztus az Atya akaratából lehetett főpap. Az Atya megdicsőítette a Fiút azzal, hogy főpappá tette; a Fiú is megdicsőítette az Atyát azzal, hogy vállalta, hogy főpap, de ugyanakkor áldozati bárány is legyen.
Igehely: Zsid 5:1-4; Kulcsige: Zsid 5:4 „Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is.”
A Zsidókhoz írt levél írója folytatja a párhuzamot az Ó- és Újszövetség között, és a szövetségekben működő papság között. Jézus Krisztus az igazi főpap, mert tökéletes személy és tökékéletes munkát végzett megváltásunkért.
Igehely: Zsid 4:16 „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”
Az elénk táruló jelenet nagyon megragadó. Isten dicsőségének tróntermében, szolgáitól körülvéve uralkodik a világ felett.
Igehely: Zsid 4:14–15; Kulcsige: Zsid 4:15 „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.”
Jézus meg tud indulni erőtlenségeinken. Nagyon szívmelengető ez a gondolat. Nem csak arról van szó, hogy az Úr megért vagy megbocsát, hanem arról, hogy megindul (együttérez) velünk, amikor gyengék, törékenyek, fáradtak vagyunk. Az együttérzés a szeretet és a gyengéd kapcsolatnak a jele.
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét. Meglátjuk az önvizsgálat fontosságát, a bűnbánat, megtérés szükségét, az ellenség támadásai kereszttüzében az Úr védő szárnyai alá menekülünk. A próféta őszinte szívvel hívja segítségül a Mindenhatót: az Úr ügye miatt éri a támadás, kiönti a szívét Istene előtt.