Igehely: Mt 16:24-28; Kulcsige: Mt 16:24 „Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”
Krisztus olyan követőket keres magának, akik megtagadják magukat és mindennap felveszik a keresztjüket. Egy mai tévhit az, hogy Krisztust lehet követni áldozathozatal nélkül.
Igehely: ApCsel 16:16-24; Kulcsige: ApCsel 16:22 „Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket.”
Valószínű, hogy sokunknak ismerős a következő közmondás: „jó tett helyébe jót várj”. Ebben az esetben Pálra és társaira ez nem volt érvényes.
Igehely: ApCsel 12:1-5; Kulcsige: ApCsel 12:1 „Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival.”
Az üldöztetés egyre intenzívebbé válik a jeruzsálemi egyház számára. Heródes kegyetlenkedésének folytán Jakab lett az első apostol, aki vértanúsággal fejezte be földi pályafutását. István után ő a második keresztyén vértanú. Az Ige nagyon röviden írja le a történteket.
Igehely: ApCsel 7:54-60; Kulcsige: ApCsel 7:59 „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”
Habár István csakis a színtiszta igazságot mondta, ez nagy haragot gerjesztett a hallgatókban. Ezzel ellentétben az első vértanú öröme egyre jobban fokozódik, amikor megnyílik előtte a menny és látja Isten dicsőségét, valamint az Úr Jézust az Isten jobbján állni.
Igehely: Lk 15:11-32; Kulcsige: Lk 15:20 „És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.”
A tékozló fiú történetében a csődöt mondott hazatérő fiú megismeri édesapját olyannak, amilyennek talán sohasem látta vagy gondolta.
Igehely: Lk 8:40-42, 49–56; Kulcsige: Lk 8:41-42a „Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van.”
Az Urat örömmel fogadók között volt egy személy, aki nem örvendezéssel várta Őt, hanem inkább reménységgel. Egy fájó szívű édesapának a legfőbb vágya az volt, hogy segítséget találjon. Fontosabb volt számára, mint bármi más, és mint égető tűz, emészthette szívét e teher.
Igehely: Zsolt 105:1–12; Kulcsige: Zsolt 105:9 „Amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.”
A történelem során nagy nemzetek és hatalmas birodalmak szűntek meg létezni. Más a helyzet azonban Ábrahám ígéret szerinti utódaival, akik csak alig néhányan voltak (12.v.).