Igehely: Zsid 3:1-6; Kulcsige: Zsid 3:3 „Ő ugyanis Mózesnél nagyobb dicsőségre volt méltó, mint ahogyan a háznál nagyobb méltósága van a ház építőjének.”
Akik a mennyei elhívás részesei, azok figyelnek Jézus Krisztusra. Akkor vagyunk igazán a helyünkön, ha Jézus mindenben mindenné lett számunkra. Nincs senki és semmi, ami Őt szívünk trónjáról letaszítaná. Figyelnünk kell rá, mert Ő a mi hitvallásunk apostola és főpapja.
Igehely: Zsid 2:17-18; Kulcsige: Zsid 2:18 „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.”
A Zsidókhoz írt levél nemcsak nagy figyelmeztetés és intés a számunkra, hanem felbecsülhetetlen lelkigondozói segítség, bátorítás, vigasztalás! Jézus a mi Közbenjárónk, Főpapunk, aki mindenképpen üdvözítheti azokat, akik Őáltala járulnak Istenhez.
Igehely: Zsid 2:15-16; Kulcsige: Zsid 2:15 „És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.”
Az Úr Jézus nem azért vette fel az emberi természetet, hogy uralkodjon benne, hanem hogy szolgáljon, sőt szenvedjen és meghaljon a mi megváltásunkért. Kereszthalála feltétlenül szükséges volt a halál legyőzéséhez.
Igehely: Zsid 2:13-14; Kulcsige: Zsid 2:14 „Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt.”
„Karácsony – nyári reggelen!” Az Úr Jézus testet öltéséről szól az Ige. Azért vette fel emberi természetünket, hogy megválthasson minket. Minden élethelyzetben engedelmes volt Atyja iránt, egészen a kereszthalálig.
Igehely: Zsid 2:10-12; Kulcsige: Zsid 2:11 „Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.”
„Valakik befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek! – A fiúság Lelkét kaptuk, aki által kiáltjuk: Abba, Atya! – Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk, és így örökösök is.
Igehely: Zsid 2:5-9; Kulcsige: Zsid 2:9 „Azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.”
Elmélkedjünk tovább a nagy üdvösségen! Az Úr Jézus azért lett emberré, hogy második, s egyben utolsó Ádám legyen. Az emberiség első feje, Ádám, elbukásával minden leszármazottját halálba döntötte.
Igehely: 1Krón 23:1, 29:26–30; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána fia, Salamon lett a király.”
Dávid megtapasztalta, milyen jó az Úrban bízni. Személyes kapcsolata az Úrral áldássá lett, ez lett erőssége, győztessé és gazdaggá tette. Amikor nem figyelt a vezetésre, és letért az igaz ösvényről, el kellett szenvednie bűnei következményeit. De megalázkodott, és bűnbánatot tartott, ezért Isten nem vetette el őt. Megáldotta gazdagsággal is, sőt az egész Izráel naggyá és áldottá lett. Ezt az Isten dicsőségére akarta fordítani, amikor házat szeretett volna építeni neki. Bár nem Dávidot választotta az Úr, hogy a templomot felépítse, mindenben elősegítette annak építését. Az 1Krón 28.