Mindennapi áhítatok

2021. november 9., kedd

Igehely: Ézs 58:6-14; Kulcsige: Ézs 54:11 „Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat.”

Istent ma is lehet hamis módon, csupán látszatra tisztelni és szolgálni. Ő azonban átlát ezeken. Isten látja a nyomorúságainkat, tévelygéseinket, görcsös próbálkozásainkat, de nem akar ezekben hagyni.

2021. november 7., vasárnap

Igehely: 2Kor 4:13-18; Kulcsige: 2Kor 4:14 „Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.”

Valószínűleg ritkán gondolunk arra, hogy Jézus Krisztus az Ő földre jövetelével vállalta a romlandóságot. Amikor megszületett romlandó világunkba, magára vette azt a külső embert, amely az évek múlásával látványosan változik, az idősebb napokra talán már gyengébben működik, mert leépül.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Ma­la­ki­ás pró­fé­ta szol­gá­la­ta után négy­száz évig hosszú csend kö­vet­ke­zett. Nem volt ki­je­len­tés. Az em­be­rek­ben fel­fo­ko­zott vá­ra­ko­zás volt a Mes­si­ás után. Óri­á­si ter­he­ket vi­sel­tek lel­ki­leg és fi­zi­ka­i­lag is a meg­szál­ló római lé­gi­ók miatt. Saj­nos, a val­lá­si ve­ze­tők sem eny­hí­tet­tek eze­ken. Az em­be­rek­re el­hor­doz­ha­tat­lan ri­tu­á­lis ter­he­ket rót­tak, ame­lye­kért ők az uj­ju­kat sem moz­dí­tot­ták (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egy­sze­rű ember, mégis Is­ten­től ki­vá­lasz­tott esz­köz volt arra, hogy nyil­vá­no­san hir­des­se a Sza­ba­dí­tó el­jö­ve­te­lét.