Igehely: 2Kor 4:13-18; Kulcsige: 2Kor 4:14 „Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.”
Valószínűleg ritkán gondolunk arra, hogy Jézus Krisztus az Ő földre jövetelével vállalta a romlandóságot. Amikor megszületett romlandó világunkba, magára vette azt a külső embert, amely az évek múlásával látványosan változik, az idősebb napokra talán már gyengébben működik, mert leépül.
Igehely: 1Thessz 5:1-11; Kulcsige: 1Thessz 5:2 „Mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.”
Hétköznapi életünkben láthatjuk, hogy milyen nagy probléma az, amikor nem készülünk fel megfelelő módon és időben valamilyen eseményre. Isten az Ő népét fel akarja készíteni a Jézus Krisztus visszajövetelére.
Igehely: Jel 9:1-12; Kulcsige: Jel 9:6 „Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de a halál elfut előlük.”
A második vers szerint a megbízott megnyitotta az alvilág mélységét. Ez Isten ítéletének egy jelentős mozzanata.
Igehely: Ám 5:18-20; Kulcsige: Ám 5:20 „Bizony, sötét lesz az Úr napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül!”
Isten nélkül reménytelen lenne a halandó ember élete, s életének a vége. Ezért szólította fel Isten az Ő népét, hogy Őt keressék és élni fognak (Ám 5:4,6).
Igehely: Mt 13:36-43; Kulcsige: Mt 13:40 „Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.”
Jézus Krisztus magyarázata folytán még inkább megismerhetjük ennek a példázatnak a jelentését. Jézus Krisztus, amikor a földön járt vetette a jó magot, hirdette Isten országának evangéliumát, hirdette a bűnbocsánat lehetőségét, és a bűnből való szabadulást (Lk 4:18-19).
Igehely: 1Thessz 4:13-18; Kulcsige: 1Thessz 4:13 „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.”
Isten az ő gyermekeit nem akarja tudatlanságban, reménytelenségben hagyni az elhunytakkal kapcsolatosan. Isten Igéje világosan hirdeti, hogy Isten Jézus által előhozza azokat, akik az Úrban haltak meg, attól függetlenül, hogy mikor éltek és mikor haltak meg.
Igehely: Péld 4:13–23; Igehely: Péld 4:18 „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.”
A rész elején a bölcsesség, az okos tudomány elfogadására biztatja fiait a bölcs, és kéri őket a szülői tanítás megfogadására. A kijelölt szakaszban több parancs és tiltás is elhangzik. Készek vagyunk-e engedelmeskedni Isten parancsának? Ma a lázadó világban nem szokás a tanács elfogadása. Mindenki bölcsnek gondolja magát, nem fogadják az intést. Pedig egyedül Isten bölcs, és ő ad bölcsességet nekünk is. Első helyen van-e szívünkben az Isten bölcsessége, minden más bölcsességnél feljebb? Az életünk függhet az intéstől, ha odafigyelünk rá. De ezt be is kell tartanunk, hogy életet nyerjünk.