Igehely: 1Sám 16:14-23; Kulcsige: 1Sám 16:18 „Ekkor megszólalt az egyik legény, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lanton játszani; derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember, és vele van az Úr.”
Ugyanaz a Lélek ruházta fel Dávidot, amely elhagyta Sault. Ez annak a jele, hogy az Ószövetségben a Szentlélek jelenléte vagy hiánya semmit nem árul el az ember üdvösségéről.
Igehely: 1Sám 16:1-13; Kulcsige: 1Sám 16:12 „Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az!”
Miután az Úr elvetette Sault, Sámuel próféta újabb megbízatást kapott. Dávidot, az Úr szíve szerint való embert kellett felkennie, akit az Úr öröktől fogva kiválasztott Izráel uralkodójának.
Igehely: Lk 21:7-36; Kulcsige: Lk 21:32 „Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz.”
Jézus megígérte, hogy visszajön. Visszajövetelének meg lesznek az előjelei, amelyek mind beteljesednek. Nem lehet ugyan megjósolni visszajövetelének időpontját, de az előjeleket figyelnünk és értelmeznünk kell.
Igehely: Jel 6:9-11; Kulcsige: Jel 6:11 „Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.”
Az Ige az ötödik pecsét felnyitásáról szól. A látnok előtt megnyílik az ég, és látja az oltár alatt azoknak lelkét, akiket a bizonyságtételért öltek meg, és lettek mártírokká. Olyan lelkek, akik testüktől megfosztott halottak, de akik látják Istent a mennyei trónteremben.
Igehely: Lk 3:1-9; Kulcsige: Lk 3:6 „És meglátja minden halandó az Isten szabadítását.”
Íme egy újabb ígéret: „És meglátja minden test az Istennek szabadítását.” Ez arra vonatkozik, hogy zsidók és pogányok egyaránt meg fogják látni Isten szabadítását, ami Krisztus által érkezik. Sokan arra gondoltak, hogy a római uralom alól kellene Isten őket felszabadítsa.
Igehely: 1Móz 6:9-22; Kulcsige: 1Móz 6:22 „Nóé így is tett: mindenben úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.”
A mi korunk sem különb a Nóé koránál, de kérdés, hogy van-e olyan lelkiállapotunk, mint Nóénak, hogy Isten szövetségesei lehessünk? Nóé igaz, tökéletes volt a vele egykorúak között. Istennel járt. (9v.) Volt hite Istenben abban az elvetemedett korban. Isten felé fordult, nem sodródott az árral.
Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”
A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.
Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.