Igehely: 1Jn 5:6–13; Kulcsige: 1Jn 5:11 „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.”
Az Újszövetség szerint az örök élet a hívők osztályrésze. Az „örök” jelző az élet múlhatatlan voltára utal, amelyben senki és semmi sem szakíthatja meg az Isten és ember kapcsolatát, az élet lényegét.
Igehely: ApCsel 10:34-48; Kulcsige: ApCsel 10:44 „Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.”
„Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.” (44v.) A Szentlélek nem tölt be önmagával bárkit. Aki vágyik erre, annak előbb meg kell ismernie Jézus Krisztust. Senki sem teljesedhet be Szentlélekkel, ha előzőleg nem fogadta a szívébe a Fiút.
Igehely: Ef 5:7-11; Kulcsige: Ef 5:10 „Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak.”
A korlátok nélküli szabadelvűségnek mindig meglesznek a negatív következményei. Isten viszont világos határvonalak meghúzására hívja gyermekeit. A világosság gyermekei hitükben, meggyőződésükben és életvitelükben is különböznek a sötétség fiaitól.
Igehely: Róm 10:14-17; Kulcsige: Róm 10:17 „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.”
Az Istenben hívő embernek is megvannak a saját harcai. Igazi érzelmekkel, félelmekkel és sokféle kísértésekkel rendelkezik. Nem lehet elmondani róla, hogy tökéletes. Neki is hinnie kell ahhoz, hogy engedelmeskedni tudjon Istennek.
Igehely: Ef 2:11-18; Kulcsige: Ef 2:14–15 „Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában.”
„A békesség nagy érték” – szoktuk hallani. A világ véleménye szerint csak akkor lehet békességet érezni, ha nincs semmiféle konfliktus. De ez nem igaz. Isten Igéjében olvassuk, hogy az Úr Jézus az, aki lebontja az ellenségeskedést, és békességet tud hozni.
Igehely: Lk 2:8-20; Kulcsige: Lk 2:10–11 „Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
Vannak tényezők, melyeknek túlságosan nagy teret engedve, odaveszhet az örömünk. Ilyen például egy folyamatosan visszatérő, elcsüggesztő gondolat. Erre utal Jeremiás is, amikor így fogalmaz: „Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.” (JSir 3:20)
Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte. Ezzel meghívta az embert hatnapi munka után önmagához, együtt ünnepelni: Istennel közösségben lenni, vele együtt szemlélni a teremtés, majd a megváltás csodáit (5Móz 5:12–15). Üdvözítőnk magához hív bennünket is, hogy tőle tanuljunk, és nála leljünk igazi nyugalmat. Őnélküle üres minden vallásosság, hiábavaló minden ünneplés és haszontalan minden törekvés.