Igehely: Lk 20:20-26; Kulcsige: 20:26 „Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.”
„Szabad-e a császárnak adót fizetni?” Újabb kérdés, újabb cselvetés. A buktató valóban óriási, és csak Isten Fia, – akiben „van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol 2:3) - tud ilyen gúzsbakötött helyzetben megfelelni. Ő most is felismerte álnokságukat, hogy „gonoszt gondoltak szívükben”. (Mt 9:4) Ennek megfelelően egy magasabb, erkölcsi szintre emeli a kérdést. Egy dénárt kér, ami azonnal elő is kerül egy zsidó zsebéből. Az érmén a császár képe látható és két felirat olvasható. Egyik oldalán: „Tiberius…az isteni császár…”, a másikon: „Pontifex maximus” – azaz ő a főpap. Már pedig egy igaz izraelita szemében ez két súlyos istenkáromlás! A kérdezők saját kelepcéjükbe estek(!), hiszen nem Jézus, hanem ők azok, akik lépten-nyomon élnek ezzel a pénzzel. És az is kiderül, hogy ők nincsenek tisztában adó(s)ságuk kérdésével – sem a császár, de legfőképpen Isten felé. Adósak a Tőle távol maradt szívükkel (Mt 15:8) – egész álnok életükkel!
Rajtad, rajtam Isten képe van. Ma gondolsz-e arra: mivel vagy Neki adósa?!
Leopold László
Az engedelmesség áldást szül
Igehely: 5Móz 11:8, 21, 26-28; Kulcsige: 5Móz 11:27 „Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek.”
Az Ábrahámnak tett ígéreteket, a vele kötött szövetséget az Úr – az ősatyákon át – generációról generációra megújította. Ez történt a Sínai-hegy lábánál is. A korábbi ígéret ekkor immár aktuális cél is: eljutni és birtokba venni a „tejjel és mézzel folyó” Kánaán földjét. Isten vezeti őket, minden feltétel adott a sikerhez. És mi történik? A negyven nap alatt is megtehető útból negyven év vándorlás lett. A siker helyett kudarc; mi több, büntetés: a nép nem mehet be az ígéret földjére. És miért nem? Mert nem tanulta meg: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál…” (1Sám 15:22)
„Hit által engedelmeskedett Ábrahám”, és ez áldássá lett számára: így „költözhetett át az ígéret földjére”. (Zsid 11:8-9) Mi Krisztusnak, „az egynek engedelmessége által” lehetünk „igazakká.” (Róm 5:19) Az Ő megtöretett teste és kiontatott vére volt a Vele való szövetségkötésünk ára. És mi ezt elfogadtuk, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” De mindennek feltétele Mózes korától mindvégig, ugyanaz: „ha engedelmesen hallgattok szavamra…” Íme, igeszakaszunk bizonysága: az engedelmesség áldást szül, de az engedetlenség átkot és halált. A választás neked is adott. „Válaszd hát az életet”! (5Móz 31:19)
Leopold László
Új hozzászólás