Igehely: Lk 20:27-40; Kulcsige: 20:36 „Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.”
Temetők kapuján gyakorta olvasható felirat: „Feltámadunk!” Mégis gyakran hallani: „…nem jött vissza onnan senki”! Nem hisznek a halál utáni életben. Így volt ezzel már Athén „haladó” értelmisége is (ApCsel 17:32); szintúgy a szadduceusok, „akik tagadják, hogy van feltámadás”. Most ezt az „igazságukat” példázzák – éppen annak, aki maga az Igazság! Az úgynevezett sógorházasság mózesi parancsára utalva (1Móz 38:8; 5Móz 25:5-6) kiagyalnak egy mélyteológiai kérdésnek álcázott, valójában egy teljesen életidegen esetet hét testvérrel kapcsolatosan. De nem tudják, hogy „a feltámadásban nem házasodnak és férjhez sem mennek.” (34. v.) Jó példái ők is azoknak, akik „mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg”.
Az ember ugyan „porból vétetett” és „vissza is kell térnie a földbe” (1Móz 3:19), de csak a teste halandó – lelke, szelleme örök. Az Úr Jézus éppen ezt tette világossá: Isten „nem a holtak Istene, hanem az élőké.” (38. v.) Ám nem csak Nikodémusnak szól a figyelmeztetés: „ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3:5) Hirdessük mi is: „halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.” (Róm 4:25); de azt is, hogy csakis Őáltala válhat bárki is „a feltámadás fiává”! Te kit fogsz meggyőzni erről?
Leopold László
Áldás Óbéd-Edom házán
Igehely: 2Sám 6:9-19; Kulcsige: 2Sám 6:11 „Három hónapig volt az Úr ládája a gáti Óbéd-Edóm házában, és megáldotta az Úr Óbéd-Edómot és egész háza népét.”
A filiszteusok ellen vívott két győztes csata után Dávidban újabb terv fogan: a Sionra hozatni a szövetség ládáját; Jeruzsálem legyen a központja a vallási életnek is. Megdöbbentő, hogy „az Úr ládáját” Saul idejében „alig tartották többre egy bútordarabnál”. De van más is, ami elgondolkodtató: Uzzá és Óbéd-Edom gyökeresen eltérő sorsa. Egyikükre szörnyű halált, a másiknak házára áldások bőségét hozza az Úr szentséges jelenlétével való találkozás, „közvetlen kapcsolat”. Személyválogató lenne az Isten? – „Szó sincs róla!” (Róm 9:14) A magyarázatért Dávid logisztikai megoldásához kell visszatérnünk.
A frigyláda hazaszállítását ugyan igazi népi ünnep övezi, ám semmit nem hallunk Jahve megkérdezéséről. Dávid megfeledkezik a szállításra vonatkozó utasításokról. Amit Isten elfogadott a filiszteusoktól (új szekér, ökrök), azt nem fogadhatja el népétől. Uzzá halála komoly lecke Dávidnak. Legyen az nekünk is! Csodálatos dolog, ha olyan magasztos terveink vannak, amelyekkel Urunkat akarjuk szolgálni. De győződjünk meg róla, hogy szándékaink, fennkölt terveink igazodnak-e Isten útjaihoz, időzítéséhez, az általa választott személyekhez és előírásaihoz.
Leopold László
Új hozzászólás