Igehely: Ézs 58:6-14; Kulcsige: Ézs 54:11 „Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat.”
Istent ma is lehet hamis módon, csupán látszatra tisztelni és szolgálni. Ő azonban átlát ezeken. Isten látja a nyomorúságainkat, tévelygéseinket, görcsös próbálkozásainkat, de nem akar ezekben hagyni.
Igehely: Péld 5:1-23; Kulcsige: Péld 5:15 „A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából!”
Az ember kezében sokszor a legjobból legrosszabb lesz, s ez a házasságra nézve is igaz. Ugyanis a szexualitás csak abban a „keretben” működhet jól, amit az Úr adott. A kútforrás képe ma is a feleség, ill. a férj értékét hangsúlyozza.
Igehely: 2Kor 4:13-18; Kulcsige: 2Kor 4:14 „Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.”
Valószínűleg ritkán gondolunk arra, hogy Jézus Krisztus az Ő földre jövetelével vállalta a romlandóságot. Amikor megszületett romlandó világunkba, magára vette azt a külső embert, amely az évek múlásával látványosan változik, az idősebb napokra talán már gyengébben működik, mert leépül.
Igehely: 1Thessz 5:1-11; Kulcsige: 1Thessz 5:2 „Mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.”
Hétköznapi életünkben láthatjuk, hogy milyen nagy probléma az, amikor nem készülünk fel megfelelő módon és időben valamilyen eseményre. Isten az Ő népét fel akarja készíteni a Jézus Krisztus visszajövetelére.
Igehely: Jel 9:1-12; Kulcsige: Jel 9:6 „Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de a halál elfut előlük.”
A második vers szerint a megbízott megnyitotta az alvilág mélységét. Ez Isten ítéletének egy jelentős mozzanata.
Igehely: Ám 5:18-20; Kulcsige: Ám 5:20 „Bizony, sötét lesz az Úr napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül!”
Isten nélkül reménytelen lenne a halandó ember élete, s életének a vége. Ezért szólította fel Isten az Ő népét, hogy Őt keressék és élni fognak (Ám 5:4,6).
Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!