Igehely: Lk 3:23-28; Kulcsige: Lk 3:23 „Jézus ekkor mintegy harmincesztendős volt, és úgy gondolták róla, hogy József fia, ez pedig Élié.”
Az Úr Jézus nemzetségtáblája arra utal, hogy Istentől jött a világra. Bár minden ember Ádámtól származik – akit Isten teremtett –, különös üzenete van annak, hogy Jézus testet öltött, s az Atyától küldve vállalta a földi élet szenvedéseit, a csúfos halált. Küldetése volt. Általa élhetünk mi is.
Igehely: Lk 3:21-22; Kulcsige: Lk 3:21 „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég.”
A János igehirdetését hallgató, körülötte tolongó sokaságból messziről kitűnik Jézus alakja. Ő más, mint a sokaság. Neki nincs szüksége megtérésre, arra sem, hogy megváltozott életét bemerítkezéssel pecsételje meg.
Igehely: Lk 3:15-20; Kulcsige: Lk 3:16 „János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket
Mikor e sorokat írom, a világ jórésze az olimpiai játékokra figyel. Az olimpiák jelmondata: „Gyorsabban, magasabbra, erősebben!” Ott feszül a versenyszellem, a bizonyítási vágy minden versenyzőben.
Igehely: Lk 3:10-14; Kulcsige: Lk 3:10 „A sokaság pedig megkérdezte tőle: Akkor hát mit tegyünk?”
„Isten igéje élő és ható…” (Zsid 4:12) – valamilyen hatást vált ki a hallgató szívében. Így van ez ma is. A Lélek által hirdetett igére valahogyan válaszolnunk kell.
Igehely: Lk 3:7-9; Kulcsige: Lk 3:8 „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.”
János igehirdetése nem volt kellemes a fülnek. Mérges kígyókhoz, a tarlóégetés tüze elől menekülő viperákhoz hasonlítani az őt hallgató tömeget, ellentmond az emberi elvárásnak. A szép külső mögött rejlő tisztátalan belső világra utalt ezzel.
Igehely: Lk 3:1-6; Kulcsige: Lk 3:6 „És meglátja minden halandó az Isten szabadítását.”
Várni nem könnyű. Nehézségben, betegségben, rabságban szabadításra várni még nehezebb. A Bemerítő János szolgálatát felvezető lukácsi tudósításban idézett ézsaiási prófécia nemcsak az evangélista idejében, Tiberius uralkodásakor volt időszerű.
Igehely: Mt 2:1–12; Kulcsige: Mt 2:1 „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”
Régi képeslapokon, amiket rokonoktól, barátoktól kaptunk, gyönyörűen megfestett képen ott van a jászolban az újszülött Jézus, balról a pásztorok, jobbról a háromkirályok! Több probléma is van ezzel az ábrázolással: Az ige sehol sem írja, hogy hárman lennének, csupán annyit jelent ki a Szentírás, hogy ,,bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2:1). A többes szám csak arra mutat, hogy legalább ketten voltak, de lehettek akár húszan is. Ráadásul nem királyok, hanem bölcsek, valószínűleg a mai csillagászokhoz hasonló tudós emberek voltak.