Igehely: Lk 9:12-17; Kulcsige: Lk 9:16 „Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé.”
A kenyérszaporítás csodája egy újabb látványos bizonyítéka Jézus isteni hatalmának. Erről a történetről az ószövetségi manna jut eszünkbe, a mennyei kenyér. Jézus kortársainak is ez jutott eszébe (Jn 6:31), és nem bánták volna, ha ez is tart legalább negyven évig.
Igehely: Lk 9:1-11; Kulcsige: Lk 9:3 „Ezt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, második ruhátok se legyen!”
Gyakran érezzük és mondjuk is, hogy bonyolult világban élünk. Való igaz, a tudomány és a technika olyan mértékű sokrétűségét értük meg, ami meghaladja a legmerészebb fantáziát is.
Igehely: Lk 8:40-56; Kulcsige: Lk 8:50 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.”
Az Úr Jézus és tanítványai visszatértek szülőföldjükre. Maguk mögött hagyták a pogány földet, a démonok hörgését és a disznók visítását. Hazaérkeztek. A nép örömmel fogadta Jézust. Már várták, hogy hallhassák tanítását, amelyből bölcsesség és erő áradt, és lássák-tapasztalják csodáit.
Igehely: Lk 8:26-39; Kulcsige: Lk 8:32 „Ott a hegyen egy nagy disznónyájat legeltettek; arra kérték őt a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte nekik.”
A vihar után a tanítványcsoportra újabb meglepetés várt. Ruhájuk még meg sem száradt, arcukon még ott volt a döbbenet.
Igehely: Lk 8:22-25; Kulcsige: Lk 8:24 „Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.”
Az Úr Jézus a vihar lecsendesítésével isteni hatalmáról tett bizonyságot. Egyedül neki van hatalma a természeti elemek fölött, mivel Ő a teremtő Isten. Ő alkotott mindent, és Ő irányít mindent. Jézus minden tanítványának el kell jutnia erre a felismerésre.
Igehely: Lk 8:19-21; Kulcsige: Lk 8:21 „Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”
Az Úr Jézus úgy kezdte a földi életet, mint mi: voltak szülei, fiú- és lánytestvérei. A szűk családi kör az a hely, ahol a természetünk legjobb és legrosszabb tulajdonságai leginkább megnyilvánulnak. Itt tudunk a legkedvesebbek, de a legtürelmetlenebbek is lenni.
Igehely: 1Thessz 2:1–12; Kulcsige: 1Thessz 2:8 „Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.”
Középiskolában bibliaismeretet oktatva (nem titkolt cél az evangélium hirdetése) többször is beszélgethettem pedagógusokkal. Az egyik tanárnő így foglalta össze a pedagógia lényegét: „A gyermeket szeretni kell!” Ennyi! Egyszerű, de a lényeget megragadó definíció. A tanárok is rájöttek: ha szeretik azokat, akiknek ismereteket, életszemléletet akarnak átadni, sokkal könnyebb dolguk lesz.