Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”
Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét.
Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”
Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el.
Igehely: Kol 3:12–15; Kulcsige: Kol 3:13)
Ha hosszú ideig együtt élsz valakivel, az először apróságnak tűnő, furcsa, idegen szokások könnyen zavaró, idegesítő tényezővé válhatnak, amik pillanatok alatt tönkretehetik a napunkat.
Igehely: Péld 30:10–17; Kulcsige: Péld 30:11 „Micsoda népség az, amely átkozza apját, és anyját nem áldja!”
Ágúr őszinte alázattal kereste Isten igazságát és útmutatását. Bölcsességének alapja, hogy az Örökkévaló kijelentései alapján érdemes élni a földi életet, és ahhoz sem hozzátenni, sem elvenni nem szabad (5–6.v.).
Igehely: Ef 6:1–4; Kulcsige: Ef 6:2 „«Tiszteld apádat és anyádat»: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik.”
Egyszer egy testvérpárra vigyáztam, a fiúk 7 és 9 évesek voltak. Szóba került a tetoválás kérdése, és a kisebbik azt mondta, hogy ő csak egyetlen dolgot engedne fölírni magára, a tízparancsolatot, hogy mindig emlékezzen rá.
Igehely: Péld 5:15-23; Kulcsige: Péld 5:18 „Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek.”
Isten nem szégyell beszélni arról, amitől mi talán elpirulunk. Arra bátorít az ige Salamon gondolatain keresztül, hogy az ifjúkori szerelmes érzéseket, amelyeket átéltünk házastársunkkal, egy életen keresztül tápláljuk.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.