2023. szeptember 22., péntek

DÉLELŐTT | 
Áldásközvetítők az egység érdekében

Igehely: 1Pt 3:8-12; Kulcsige: 1Pt 3:8 „Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak.”

A Jakab levelében azt olvassuk, hogy „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá” (Jak 1:21). Más szóval minden Istentől ered. Az Ószövetségben Isten elhívta az ősatyákat, majd a papokat és a prófétákat, hogy áldást mondjanak az Úr nevében (5Móz 21:5). Az édesapák is áldásközvetítők voltak. Az Újszövetségben viszont Isten legnagyobb áldása a világnak Krisztus és a gyülekezet. Királyi papságnak, szent nemzetnek nevezi az Ige a hívők közösségét (2Pt 2:9), akiket arra hívott el, hogy só és világosság legyenek ebben a romlott világban, valamint, hogy áldást örököljenek (9.v.). A Krisztussal való közösségből merítik azokat az áldásokat, amelyek az egymással való közösségüket is éltetik és az egységet építik: együttérzés, testvérszeretet, könyörület, alázat, jóindulat. Minden közösséget romboló viselkedést viszont megtagadnak, nem adnak annak helyet.
Isten áldásának a csatornája vagy-e a közösséged számára? Építi-e az egységet a beszéded és a viselkedésed?

Kis Ottó Károly

DÉLUTÁN | 

Te adsz győzelmet

Igehely: Zsolt 144:1-11; Kulcsige: Zsolt 144:10 „Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.

Dávid imádsága áll előttünk abból az időből, amikor bőven kijutott neki a háborúból. A hívő ember kiváltsága, hogy imában Istenhez fordulhat segítségért, amikor bajban van (Zsolt 50:15). Napjainkban is háború dúl a szomszéd országban, de mi csak a médián és a velünk élő háborús menekültek beszámolóin keresztül értesülünk arról, hogy mit is jelent a háború. Tudjuk, hogy nemcsak fizikai, hanem szellemi harc is létezik (Ef 6:10–12), ami viszont minket is érint. Egy biztos, hogy aki háborúzik, az győzni akar. Dávid tudja, hogy csak Isten ad győzelmet és szabadulást a királynak. Ezért imájában előbb Istenhez fordul (1–2.v.) és áldja az Urat. Megvallja, hogy ki számára Isten: kőszikla, oktató, jótevő, erősség, vár, a menekülés helye. Majd önmagára néz, az emberre (3–4.v.), és lehelethez, tűnő árnyékhoz hasonlítja magát. Gyenge és mulandó, Isten mégis törődik vele. Végül kéréseit sorolja fel (5–8., 11.v.).
Szeretnél győztes lenni a lelki harcaidban? Fordulj Istenhez, és legyen ez a te imádságod is!

Kis Ottó Károly

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.