2024. október 7.,  Amália

Mindennapi áhítatok

2022. január 27., csütörtök

Igehely: Lk 6:43-49; Kulcsige: Lk 6:45 „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”

A gyümölcstermés egy természetes folyamat. Amilyen a fa, olyan a gyümölcse is. Az embernek is van egy alapvető természete, ami meghatározza, hogy milyen a beszéde és a cselekedete. Ezeket a gyümölcsöket az ember természetes módon megtermi, attól függően, hogy milyen a szíve állapota.

2022. január 26., szerda

Igehely: Lk 6:37-42; Kulcsige: Lk 6:42 „Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.”

Ha odalépünk egy automatához, és bedobjuk a megfelelő pénzösszeget, elvárjuk, hogy azonnal kiszolgáljon minket a kiválasztott termékkel. Milyen csalódást és felháborodást okoz, amikor ez valamiért nem történik meg!

2022. január 25., kedd

Igehely: Lk 6:27-36; Kulcsige: Lk 6:35 „Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.”

Nem mindenki hallgatta Jézus Krisztust egyformán. Miközben az igét hirdetem, én is keresem a sugárzó tekinteteket, akik figyelnek és érdeklődnek Isten igéje iránt. Jézus azokhoz tud szólni, akiket érdekel, amit mond, és azonosulni tudnak a szavaival.

2022. január 24., hétfő

Igehely: Lk 6:24-26; Kulcsige: Lk 6:26 „Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!”

A hegyi beszédet nemcsak nyitott szívű, jámbor lelkű emberek hallgatták. Biztosan voltak közöttük olyanok is, akik keményszívűek voltak. Lehet, sokan azért nem figyeltek Jézusra, mert öltözete szegényes volt. Lehet, a tanítás alatt inkább finom falatokat ettek.

Keresés az elmélkedések közt

2024. október 7., hétfő

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).