Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: Lk 12:36 „Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.”
Ebben a szakaszban az Úr Jézus arról tanít, hogy a tanítványok legyenek hasonlatosak a példázatbeli szolgához, aki várta Urát. A felövezett derekak és meggyújtott lámpások jelzik, hogy milyen a helyes várakozás: legyenek szolgálatra készek, és szolgáljanak.
Igehely: Lk 12:33-34; Kulcsige: Lk 12:33 „Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg.”
Olyan világban élünk, ahol fontos mindaz, ami erre a földi életre irányul. A földi kincs szerzése sok embernek ad egyfajta biztonságérzetet a jövőre nézve. Bebiztosítva érzi magát, ha nehezebb idők jönnének. Éppen ezért sokan építik anyagi téren a jövőjüket.
Igehely: Lk 12:22-32; Kulcsige: Lk 12:22 „Tanítványaihoz pedig így szólt: Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek.”
Jézus világosan elmondja, hogy miért felesleges aggódni. Először arra mutat rá, hogy az aggódás azért felesleges és haszontalan, mert az élet sokkal több, mint az eledel és a ruházat. Elmondja, hogy a tanítványok sokkal értékesebbek a madaraknál és liliomoknál.
Igehely: Lk 12:13-21; Kulcsige: Lk 12:21 „Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.”
Miközben Jézus a tanítványokat oktatja, odamegy hozzá egy ember, és segítséget kér tőle abban, hogy megszerezhesse a családi örökség jogosan őt illető részét. Ezzel elárulta, hogy csak a vagyon érdekli, és mennyire érzéketlen mindaz iránt, amit Jézus mond.
Igehely: Lk 12:1-12; Kulcsige: Lk 12:8 „Az Úr azonban ezt mondta neki: Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.”
Az Úr Jézus Krisztus bátorítja tanítványait, hogy ne féljenek bizonyságot tenni, de figyelmeztette őket arra is, hogy óvakodjanak a farizeusok kovászától, a képmutatástól.
Igehely: Lk 11:37-54; Kulcsige: Lk 11:39 „
Egy farizeus meghívta Jézust ebédelni. A vendéglátó nagy meglepetésére Jézus nem végzi el a rituális mosakodást. De Jézus nemcsak a rituális mosakodás kérdésére ad választ, hanem minden vonatkozásban leleplezi és elítéli a farizeusok felszínes, üres vallásosságát.
Igehely: Zsid 4:11–13; Kulcsige: Zsid 4:12 „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”
A levél szerzője féltve óvja olvasóit a hitetlenségtől. Példaként hozza Isten népének pusztai vándorlását, akik megkeményítették a szívüket, nem vették komolyan az Isten szavát, ezért nem mehettek be a nyugalom helyére. Isten szeretete olyan hatalmas! Ő nem mondott le a bűnös emberről, prófétákat küldött, akik Isten igazságát hirdették, majd elküldte Fiát, akiben testté lett az élő Ige. Jézus az élet forrása, az emberek világossága, aki kereszthalála által és feltámadásával utat készített a bűnös lélek számára, hogy bemehessen az Isten nyugodalmába.