Igehely: Lk 8:26-39; Kulcsige: Lk 8:32 „Ott a hegyen egy nagy disznónyájat legeltettek; arra kérték őt a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte nekik.”
A vihar után a tanítványcsoportra újabb meglepetés várt. Ruhájuk még meg sem száradt, arcukon még ott volt a döbbenet.
Igehely: Lk 8:22-25; Kulcsige: Lk 8:24 „Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.”
Az Úr Jézus a vihar lecsendesítésével isteni hatalmáról tett bizonyságot. Egyedül neki van hatalma a természeti elemek fölött, mivel Ő a teremtő Isten. Ő alkotott mindent, és Ő irányít mindent. Jézus minden tanítványának el kell jutnia erre a felismerésre.
Igehely: Lk 8:19-21; Kulcsige: Lk 8:21 „Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”
Az Úr Jézus úgy kezdte a földi életet, mint mi: voltak szülei, fiú- és lánytestvérei. A szűk családi kör az a hely, ahol a természetünk legjobb és legrosszabb tulajdonságai leginkább megnyilvánulnak. Itt tudunk a legkedvesebbek, de a legtürelmetlenebbek is lenni.
Igehely: Lk 8:16-18; Kulcsige: Lk 8:17 „Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna.”
Kedves olvasóm, vannak-e titkaid? Isten előtt nincs titok, ez világos. Előtte semmit sem leplezhetsz el. Titkaid nehogy elpusztítsák, leuralják az életedet!
Igehely: Lk 8:4-15; Kulcsige: Lk 8:11 „A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje.”
Az Úr Jézus gyakran beszélt példázatokban. Olyan példázatokat mondott, amiket a mindennapi ember életéből merített, hogy mondanivalóját megérthessék. De még a tanítványoknak is magyarázni kellett, még ők sem értették meg.
Igehely: Lk 8:1-3; Kulcsige: Lk 8:3 „Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket.”
Asszonynak lenni nehéz feladat, de kiváltság is. Mai igénkben néhány asszonyt látunk, akik ott vannak Jézus körül, és szolgálnak neki, más teendőiket félretéve. Ragaszkodtak a Mesterhez.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).