Igehely: Lk 24:50-53; Kulcsige: Lk 24:51 „És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.”
Hova ment? Mikor jön vissza? – a beszámolók alapján ilyen kérdések foglakoztatták a tanítványokat, miközben ezt az eseményt átélték. Ez volt talán a világ legtöbb kérdését felvető eseménye.
Igehely: Józs 24:14-16; Kulcsige: Józs 24:15 „De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”
Én ezt akarom! – talán ez az emberek legtöbbször kimondott vagy kimondatlan mondata. De vajon tényleg létezik szabad akarat, vagy mások befolyására, mások hatására alakítjuk ki saját akaratunkat (véleményünket)?
Igehely: ApCsel 17:26-30; Kulcsige: ApCsel 17:27 „Hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem.”
Hogyan lehetünk boldogok? – ez a kérdés foglalkoztatja az emberek nagy részét. A boldogságért küzdenek a legtöbbet. A korabeli görögök is ezt keresték.
Igehely: Zsolt 8:1-9; Kulcsige: Zsolt 8:5 „Micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?”
Hol a helyünk? – talán ez az a kérdés, amivel az ember már születése után találkozik. Az egyén a családban, az iskolában, a társadalomban folyton szembesül ezzel a kihívással.
Igehely: 1Móz 2:7-25; Kulcsige: 1Móz 2:7 „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.”
Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi a célunk ezen a világon? Ezekhez hasonló kérdések minden embert foglalkoztatnak. A felmérések alapján élete során legalább egyszer mindenki szembesül ezekkel.
Igehely: Mt 6:5-15; Kulcsige: Mt 6:6 „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”
A hívők imádkoznak, ez nem is kérdés. A kegyes zsidókat jellemezte az imádkozás. Meghatározott időben megálltak a munkával, bármit is tettek és imádkoztak, egyesek diszkréten, mások kérkedően. Jézus nem a nyilvános imát akarta elítélni (lásd: Mt 14:19), hanem a bűnös belső motivációt.
Igehely: Jn 5:31–47; Kulcsige: Jn 5:39 „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”
Sokféle okból olvashatjuk a Bibliát, sokféle szándékkal. Vannak, akik hagyományokhoz ragaszkodnak, és ezek betartásával visszaigazolva érzik életüket. Bárki, aki nem így él, elítélni való bűnös ember. Valahol az írástudó farizeusok is ilyenek voltak.
Lehet az elvárások miatt is Bibliát olvasni, nehogy a gyülekezetben vagy a hívő családomban kritikák célpontja legyek. Sok ,,muszájból” való bemerítésről is hallhattunk, aminek valódiságát az évek próbái rostálják majd meg.