Igehely: Lk 18:1-8; Kulcsige: Lk 18:7 „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”
Igen nagy különbség van a hamis bíró és az igazságos Isten között. A hamis bírónak terhére volt az özvegyasszony és annak folyamatos kérése. A mi Istenünknek nincs senki és semmilyen probléma megoldása a terhére. Úgy jöhetünk hozzá, mint gyermekei.
Igehely: Lk 17:20-37; Kulcsige: Lk 17:21 „Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van!”
Isten országát Jézus Krisztus hozta le hozzánk, mindenkihez közel. Nekünk csak be kell lépni oda. „Betelt az idő, elközelített már az Isten országa” (Mk 1:15a). Nagyon keveset tudok itt írni erről helyszűke miatt, de annál többet gondolhatunk felőle.
Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:15 „Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.”
Ebben az igeszakaszban a tíz leprás meggyógyulásáról olvasunk. A zsidók nem tudták befogadni a samáriaiakat, de a betegségük összekötötte őket. Megragadták az utolsó és egyetlen lehetőséget, aki az Úr Jézus Krisztus volt.
Igehely: Lk 17:7-10; Kulcsige: Lk 17:10 „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.”
Az Úr Jézus idejében a szolga teljesen urának alárendeltje volt. Bármit rábíztak, meg kellett tennie. Ezek a szolga jellemvonásai:
Igehely: Lk 17:1-6; Kulcsige: Lk 17:4 „És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!”
Ma reggel az Úr a megbocsátásra akar tanítani minket. Lehetetlen, hogy valakinek ne legyen szüksége erre. Jó lenne, ha sohasem vétkeznénk senki ellen, és nem botránkoztatnánk meg senkit. De ha mégis megtörténik, akkor figyelmeztessük egymást.
Igehely: Lk 17:19-31; Kulcsige: Lk 16:25 „De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.”
A farizeusok azt tartották, hogy a gazdagság az istenfélő élet bizonyítéka. Ez téves hit volt, mert az Úr Jézus azt mondja a Lk 12:15-ben: „mert, ha bőségben él is valaki, életét akkor sem vagyona tartja meg”. Tehát nem a gazdagság üdvözít.
Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!