Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Az Úr Jézusnak ez a példázata ma reggel kétféle embert, kétféle lelkületet mutat be. Mindketten a templomba mennek, mégpedig imádkozni, és ez nagyon jó dolog. De milyen sok ember nem megy a templomba, imaházba imádkozni! Egy régi ének jut eszembe az Evangéliumi zsoltár c.
Igehely: Lk 18:1-8; Kulcsige: Lk 18:7 „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”
Igen nagy különbség van a hamis bíró és az igazságos Isten között. A hamis bírónak terhére volt az özvegyasszony és annak folyamatos kérése. A mi Istenünknek nincs senki és semmilyen probléma megoldása a terhére. Úgy jöhetünk hozzá, mint gyermekei.
Igehely: Lk 17:20-37; Kulcsige: Lk 17:21 „Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van!”
Isten országát Jézus Krisztus hozta le hozzánk, mindenkihez közel. Nekünk csak be kell lépni oda. „Betelt az idő, elközelített már az Isten országa” (Mk 1:15a). Nagyon keveset tudok itt írni erről helyszűke miatt, de annál többet gondolhatunk felőle.
Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:15 „Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.”
Ebben az igeszakaszban a tíz leprás meggyógyulásáról olvasunk. A zsidók nem tudták befogadni a samáriaiakat, de a betegségük összekötötte őket. Megragadták az utolsó és egyetlen lehetőséget, aki az Úr Jézus Krisztus volt.
Igehely: Lk 17:7-10; Kulcsige: Lk 17:10 „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.”
Az Úr Jézus idejében a szolga teljesen urának alárendeltje volt. Bármit rábíztak, meg kellett tennie. Ezek a szolga jellemvonásai:
Igehely: Lk 17:1-6; Kulcsige: Lk 17:4 „És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!”
Ma reggel az Úr a megbocsátásra akar tanítani minket. Lehetetlen, hogy valakinek ne legyen szüksége erre. Jó lenne, ha sohasem vétkeznénk senki ellen, és nem botránkoztatnánk meg senkit. De ha mégis megtörténik, akkor figyelmeztessük egymást.
Igehely: 1Pt 2:9–12; Kulcsige: 1Pt 2:9 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”
Isten gyermekeinek az életében nagyon fontos dolog, hogy teljes bizonyosságra jussanak afelől, hogy kik is ők valójában, és kihez tartoznak. Testvérem! Te elmondhatod-e már teljes határozottsággal és meggyőződéssel, hogy Jézus téged is megtalált, elfogadott, az övé vagy, megbocsátotta bűneidet, irgalmat nyertél, és elhívott az ő követésére?