Igehely: Jel 21:9-21; Kulcsige: Jel 21:9 „És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.”
Az újjáteremtett világból először a mennyből alászálló új Jeruzsálemről kapunk részletes leírást. Egyszerűen lélegzetelállító csak olvasni is. Milyen lehetett azt látni?
Igehely: 2Pt 3:10-13; Kulcsige: 2Pt 3:13 „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.”
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – olvassuk a Biblia legelején. Most pedig ugyanennek az égnek és földnek – a világmindenségnek – a pusztulásáról olvasunk drámai leírást.
Igehely: Zsid 12:25-29; Kulcsige: Zsid 12:27 „A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.”
A fejlett nyugati társadalom egy kényelmes világot teremtett, amihez egyre inkább hozzászokunk. Ennek egyik következménye (vagy éppen tudatos alakítása?) a jóságos Isten képe, aki mindenkit szeret és elfogad. Az ige itt másfajta képet mutat Istenről: a mi Istenünk megemésztő tűz.
Igehely: Jel 20:7-10; Kulcsige: Jel 20:7 „Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből.”
Az Ezékiel 38. és 39. részei alapján Góg egy fejedelem, Magóg országának ura. Már abban a próféciában is egy Izráel elleni szövetség vezére. Amiről viszont itt olvasunk, az egy világméretű szövetség az ezeréves időszak végén.
Igehely: Mik 4:1-8; Kulcsige: Mik 4:1 „Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek.”
Nem, ez még nem a mennyország, de ez áll legközelebb ahhoz, amit ember csak kívánhat a földön: lelki ébredés, társadalmi rend, béke, jólét. Kell ennél több?
Igehely: Jel 20:1-6; Kulcsige: Jel 20:5 „A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.”
Nehéz elképzelni egy olyan világot, ahol nincs jelen a Sátán. Ebben a szakaszban erről olvashatunk, de itt inkább az erőviszonyokon, a szenvedésen és jutalmon van a hangsúly (majd a holnapi ige részletezi jobban a „hétköznapi” életet ebben a korszakban). Mit fed fel az Ige?
Igehely: 1Tim 1:8–11 Kulcsige: 1Tim 1:8 „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal.”
Saját erőnkből nem tudunk, és (sok esetben) nem is akarunk a törvényhez igazodni, annak eleget tenni. Akárhogy is próbáltuk, nem tudjuk elérni Isten mércéjét. Igénk felsorolja a különböző, súlyosabb bűnöket. De hát akkor el van veszve minden? Vagy azt mondjuk, hogy mi ilyen bűnöket nem is követtünk el? Akkor mentesek vagyunk minden vád alól? „Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett” (Jak 2:10). Akkor minden reménytelen?