Igehely: 2Krón 29:1-11; Kulcsige: 2Krón 29:3 „Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta az Úr házának ajtajait, és kijavíttatta azokat.”
Ezékiás egy súlyos válság közepén felismerte a probléma gyökerét és kész volt azonnal cselekedni. Hosszú évtizedek szokásait egyik napról a másikra törölte el, és feltámasztotta a nép eredeti vallását, ami az akkori generáció számára azonban teljesen új volt.
Igehely: Ézs 58:6-14; Kulcsige: Ézs 58:12 „Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.”
Figyeljünk a 12. vers üzenetére, amelyben Isten egy lesújtó helyzetben ad ígéretet népe számára: az ősi romokból újjáépülhetnek Jeruzsálem falai, ami jelképezi az egész nemzet újjáéledését.
Igehely: Kol 1:9-18 ; Kulcsige: Kol 1:13 „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába.”
Amennyiben újjászülettünk már, úgy kétségkívül a mi életünknek is a legmaghatározóbb fordulópontja az, amiről a 13. versben olvasunk: „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába”.
Igehely: Zsolt 18:21-37; Kulcsige: Zsolt 18:30 „Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.”
Dávidot hűsége miatt Isten védte, és „mécsesét” nem engedte kialudni (2Sám 21:17; Zsolt 132:17). Győzelmessé tette őt ellenségeivel szemben. Az Úr erejében bízva még a várfalra is felhágott a harcban. Emberfeletti erővel, az Úr erejével rendelkezett.
Igehely: 1Thessz 3:1-13; Kulcsige: 1Thessz 3:8 „Mert akkor élünk igazán, ha ti szilárdan álltok az Úrban.”
Miután Pál, Silás és Timótheus megalapították a thesszalonikai gyülekezetet, a meg nem tért zsidók ellenállása miatt menekülniük kellett. Béreába mentek, de ott sem hagyták őket békén! Ezért Pál előre utazott Athénbe és arra kérte munkatársait, hogy amint lehet, csatlakozzanak hozzá.
Igehely: Róm 15:1-14; Kulcsige: Róm 15:5 „A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint.”
Pál apostol itt arról ír, hogy nekünk, erőseknek hordoznunk kell az erőtlenek erőtlenségeit (1. v.). Mindnyájunknak vannak gyengeségeink, de vannak valóban gyengék, akik az ismeretben és kegyelemben szűkölködnek, megrepedt nádszálak, füstölgő gyertyabelek. Legyünk tekintettel rájuk!
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.